Kobold Hofival, férfi Tóth Gabival és rengeteg röhögéssel tért vissza a nyerő formulához a Sztárban sztár

Nagyon érdekes jelenség a Sztárban sztár a TV2-n. Egyrészről még 11 év után is bizarr, hogy a homofób propagandával, nőnek öltözött férfiakkal riogató kormánymédia legsikeresebb műsorában férfiak nőnek öltözve énekelnek. Másrészről mégiscsak ez az a műsor, ami a hosszú éveken át az RTL után kullogó TV2 zászlóshajója lett, és fontos szerepe volt abban, hogy a TV2 jó ideje veri nézettségben az RTL-t, de minimum pariban van vele. Ilyen szempontból érthető, hogy nem akarják elengedni a produkciót, erre az évadra ráadásul különösen nagyot dobtak: az előző évadok legjobbjait válogatták össze egy all star kiadáshoz. A kötelező kertévés hülyeségek ellenére még mindig ez a legszórakoztatóbb éneklős műsor itthon, és zsűriben sem nagyon veheti fel vele a versenyt senki.

A Sztárban sztárban tényleg az a jó, hogy egy baromi egyszerű koncepcióra épül, ami ráadásul tökéletesen illeszkedik a magyar kertévés valósághoz.

B listás celebek utánoznak más éneklő celebeket, miközben A listás celebek röhögnek rajtuk.

Jó hosszú ideje minden nyamvadt vetélkedőt hírességekkel adnak el itthon, ezért tényleg kialakult már egy réteg, akik azért számítanak ismertnek, mert felbukkantak egy direkt ugródeszkának szánt műsorban, majd azóta képtelenek kikopni az RTL vagy a TV2 bűvköréből. Ezeket az arcokat rotálják túlélős műsorokban, ügyességi vetélkedőkben vagy szkriptelt realitykben, emiatt egy kicsit tudatosabb tévéfogyasztónak már-már elviselhetetlen a két nagy kertévé műsorfelhozatala. Hol egy tehetségkutató, hol egy random vetélkedő, hol csak valami főzőműsor az apropója annak, hogy ugyanaz az 50-100, képernyőképes celeb tűnjön fel, akik próbálnak úgy tenni, mintha nem az lenne a lényeg, hogy híres embereknél kicsit többnek érezze magát a néző.

Ezzel szemben a Sztárban sztár a kevés önazonos formátumok egyike. Az egyébként is szereplési mániás figurák minden héten valakinek a bőrébe bújva adnak elő egy dalt, ami vagy azért szórakoztató, mert meglepően profi vagy azért, mert annyira rossz, hogy az már röhejes. Ez ennek a celebvilágnak egy örömjáték, ahol nem kell összekacsintani, nem kell úgy tenni, mintha, hanem mindenki vállaltan azt adja, amit elvárnak tőle: bohóckodjon, ahogy csak a csövön kifér. Mert hát mi mást akar az ember olyan emberektől, akiknek az önéletrajzában random tehetségkutatók negyeddöntői meg 30 évvel ezelőtti félsikerek vannak csak?

Az idei kiadás ráadásul tényleg nagyon extra. Nemcsak az összeválogatott szereplők miatt, akik már bizonyítottak korábbi adásokban, hanem azért is, mert papíron ennyire erős zsűrit nem igazán látni máshol. Még mindig kicsit hihetetlen, hogy az RTL-nek Tóth Andit meg Valkusz Milánt sikerült összekaparni az X-Faktor visszatéréséhez, közben a Sztárban sztár négyfős zsűrije tényleg igazi szupersztárokból, Liptai Claudiából, Lékai-Kiss Ramónából, Stohl Andrásból és Hajós Andrásból áll, miközben Till Attila vezeti a műsort. Ez gyakorlatilag az éves Forbes-celeblista elitköre.

Ugyan ebben a műsorban a zsűri funkciója sokkal kisebb, mint máshol, a négy beszélő fej plusz Tilla nem is nagyon akarnak mást csinálni, mint őszintén elmondani a véleményüket egy-egy adott produkcióról. És ebben benne van, hogy kiröhögik az illetőt vagy éppen az egekig magasztalják. Nincs taktikázás, alig-alig van felesleges csöpögősség és kamu drámázás, cserébe mindenki abszolút tudja, hol van és mit keres ott, nem kell kertelni. Ezért nem is történik olyan, hogy egy közepes énekhang után zokogó mentorok miatt szorongatjuk kényszeresen a tévékapcsolót, hanem ha valaki nagyon béna volt, akkor garantáltan jön a Hajós (vagy régebben például Majka), és kicsit hülyét csinál az illetőből. De az sem öncélú szemétkedés, hanem az a fajta vicceskedés és jópofizás, ami egy ilyen celebes műsorban még talán el is várható, a különbség csak annyi, hogy itt azért vannak karcosabb pillanatok. Legalábbis nagyon ki szoktak lógni azok a zsűritagok, akik túl komolyan veszik ezt a crossdresser esztrádműsort.

Hajósnak ez szinte hazai pálya, neki egyébként is olyan a humora, ami tökéletesen illik egy ilyen improvizatív, gyorsan reagálós műsorhoz. Liptait vagy Stohlt se kell félteni egy kis pikírtségért, előbbi azért persze el-el tud érzékenyülni a szükséges pillanatokban, utóbbi pedig váratlan, mégis hiteles szakmázgatásba bonyolódik, ha túl súlytalan lett volna a többi kolléga mondandója. Egyedül Lékai-Kiss billeg nagyon, néha azt érezni, mintha tényleg semmi mást nem mondana, mint amit a fülére súgnak vagy előre megírt. Több olyan rész is volt, amikor azon kaptam magam, hogy csak beszél és beszél, és igazából nem mond semmit. A három másik nagyon erős, domináns karakter mellé lehet nem is fért volna el egy negyedik, mindenesetre ő volt az, akinek a közreműködése nem ad semmit, de nem is vesz el semmit a műsorból. Egyszerűen kell a jó humorérzék és némi nagyszájúság ehhez a formátumhoz, az a kimért modorosság, ami általában a hasonló műsorokra jellemző, itt nagyon nem működik.

Az elmúlt években nagyon felhígult a Sztárban sztár, ami egy ponton már ott tartott, hogy civilekkel próbálkozott, illetve olyan alsópolcos hírességekkel, akik életükben nem tudtak rendesen énekelni. Vagy ha igen, akkor a kutya nem ismerte őket. A zsűri összetétele sem működött mindig, ezért tényleg nagyon hamar lejött a műsorból, hogy ez az all star kiadás azoknak biztos nagyon tetszeni fog, akik szerették a műsort, de az évek során elengedték. Ehhez kellettek a jó szereplők is, mert igenis van egyfajta magyar celeb, akinek ez a formátum baromi jól áll. Ők azok a jól éneklő, mégsem túl sikeres, de a kertévés műsorokba ki-be járkáló futottak még arcok, akik megbecsülik a főműsoridős lehetőséget, mert alanyi jogon sosem lesznek igazán a csúcson.

Éppen ezért tökéletes induló például Király Linda, Zámbó Krisztián vagy éppen Peter Šrámek, akiknek a neve nagyjából ismerősen cseng, de kevesen ismerünk olyan embereket, akik maguktól Király Linda-, Zámbó Krisztián- vagy Peter Šrámek-koncertekre járnak. Az egyedüli kivétel Tóth Gabi lehetne, aki tényleg nagyon-nagyon híres a többiekhez képest, de hát ő sem azért, mert lenne akár csak egy darab slágere vagy telt házas arénakoncertje. Itt viszont lubickolhatnak a vágyott rivaldafényben, és ehhez nem kell pókokat enniük a dzsungelben vagy ordítozó séfek gyűrűjében szűzérmét szuvidálniuk.

Azt mindig is kicsit igazságtalannak tartottam a formátumban, hogy nagyon nem mindegy, milyen előadást kapnak feladatként az indulók. Gyakran tapasztaltam például azt, hogy a szerkesztők (vagy maga a versenyző?) olyan dalt és előadót választott, ami nagyon idegen a magyar nézőknek, és hiába adja elő tisztességesen Kiss Ernő Zsolt az Una Paloma Blancát, ha közben az emberek töredéke tud egyáltalán arcot vagy képet társítani itthon George Baker zenéjéhez. Pláne úgy, hogy közben Peter Šrámek egyenesen Tóth Gabit parodizálja, ami annyira hálás feladat, hogy valószínűleg akkor is továbbjutott volna vele, ha kifejezetten szarul énekel.

A Sztárban sztár másik meglepő erőssége, hogy néha rádöbbenünk, hogy ezek a futottak még celebek mennyire jól tudnak énekelni. Király Linda simán lehozta Oszvald Marikát, de még így is alulmaradt Hevesi Tamáshoz képest, akit esküszöm, többször is hallottam már bűn hamisan énekelni, mégis olyan átéléssel nyomta el a Hazám, hazámat Simándy Józsefnek képzelve magát, hogy csak pislogtam. Hasonlóan kemény volt Tóth Gabi is, aki Anastacia nagyon jellegzetes hangszínét és éneklési stílusát utánozta le szinte hibátlanul.

Ebben az évadban egy rész alapján egészen minimálisra vették a trash faktort, bár a '80-as évekbeli, láncdohányos, japán autókereskedőnek (aki valójában Szécsi Pál akart lenni) öltöztetett Trap kapitány látványa azért elég mókás volt, ahogy a Hofira maszkírozott Oláh Ibolya is inkább hasonlított egy koboldra a Gringottsból, mintsem a legendás humoristára. Peter Šrámek pedig több ponton zavarbaejtően hasonlított fizikailag is Tóth Gabira, ami egyértelműen a sminkesek és öltöztetők bravúrja, a konzervatívabb nézők meg intézzék el magukban az érzéseiket.

Tényleg az van, hogy ebben a formájában a Sztárban sztár kifejezetten jó műsor. Nagyon kell hozzá, hogy Tilla, Liptai, Hajós és Stohl sziporkáznak a produkciók között, nagyon érzik egymást és a műsor dinamikáját, és tudnak nagyon-nagyon viccesek lenni. Nem ilyen hehere szintű jópofizósan, hanem itt-ott sírva röhögősen, amire csak kevés tévéműsor képes itthon. Kicsit sajnálom is szegény Lékai-Kisst, hogy ő nagyon más stílust és vérmérsékletet képvisel hozzájuk képest.

Érdekes lesz, hogy erre majd később a TV2 ráengedi a Megasztárt is, miközben a szomszédban majd dübörög az X-Faktor, miközben egyértelmű, hogy a Sztárban sztár egy párbaja szórakoztatóbb, mint bármi, ami egy sima tehetségkutató középdöntőjében történik. Ilyen zsűrivel pedig egy falon száradó festéket is el lehet adni, szóval nagyon úgy néz ki, hogy a TV2-nek sikerült újra feltalálnia azt, amit egyszer már sikeresen feltalált.