Akadémiai Dolgozók Fóruma: A miniszterek visszalépése után is korrupciós kockázatok maradnak az egyetemi kuratóriumokban

Az Akadémiai Dolgozók Fóruma szerint látszatintézkedés a miniszterek egyetemi kuratóriumi tagságról való lemondása, mert nem az a fő probléma, hogy aktív politikusok vannak a kuratóriumokban, hanem a kuratóriumok jelenlegi tagsága további korrupciós kockázatot jelent, amit az aktív politikusok eltávolítása sem oldana meg. Ugyan külföldön is vannak politikusok egyetemi kuratóriumokban, de nem kapnak széles döntési jogkört, nem életfogytig viselhetik ezt a jól fizető pozíciót, és általában a politikai tisztség viselőjét delegálják, nem az adott személyt ezekbe a testületekbe.

Csütörtökön derült ki, hogy a miniszterek lemondanak az egyetemi kuratóriumi tagságukról. Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter azt is mondta, ugyanezt várják az államtitkároktól, helyettes államtitkároktól és a kormánybiztosoktól is. A lemondásokra azért volt szükség, mert az uniós tagállamok szerint a modellváltó egyetemek „súlyos kockázatot” jelentenek az uniós költségvetésre többek között azért, mert aktív politikusok (miniszterek, államtitkárok) ülnek a kuratóriumokban. Ezért döntöttek úgy a tagállamok, hogy a jelen helyzetben nem kaphatnak friss uniós támogatásokat azok a magyarországi oktatási intézmények, amelyek közérdekű vagyonkezelő alapítványi formában működnek, vagy amelyeket ilyen alapítványok tartanak fenn.

Azt egyelőre nem tudni, hogy az Európai Bizottság mit lép a magyar miniszterek lemondására, de Gulyás csütörtökön hangsúlyozta: közösségi jogalapja nem volt az uniós kérésnek. A kormány korábban azt kommunikálta, hogy más nyugati országok egyetemi kuratóriumaiban is ülnek aktív politikusok.

Különbségek a nyugati és a magyar egyetemi kuratóriumok között

A 2018-ban alapított Akadémiai Dolgozók Fóruma (ADF) 2020-ban egyesületté alakult. Saját meghatározásuk szerint a Magyar Tudományos Akadémiától elszakított kutatóhálózatban foglalkoztatottak, valamint a magyar tudomány, kultúra és felsőoktatás függetlenségéért elkötelezettek alulról szerveződő mozgalmaként működnek.

Az ADF szerint nem lehet egyszerűen párhuzamot vonni a magyar és a külföldi példák között. Több pontban szedték össze, mik a különbségek a külföldi és a magyar egyetemek kuratóriumai között. Ez alapján: a legfőbb különbség a magyar egyetemekhez viszonyítva az, hogy milyen jogai vannak a testületeknek, és ki választja a tagjaikat.

„Nincs olyan rendszer, mint a magyar, ahol kizárólag politikusok neveznek ki politikusokat és kormányközeli személyeket, akik majd hasonszőrű politikusokat vagy kormányközeli személyeket választanak új tagnak, amikor ez szükségessé válik” – állapította meg az ADF.

• Az európai egyetemeken a politikusok általában a felügyelőbizottságban vannak, vagy olyan tanácsban, ami nem hoz érdemi döntéseket. Németországban kuratóriumnak nevezik az egyetemi tanácsadó testületeket, de ezeknek nincs irányító jogosultsága. Máshol az Egyetemi Tanács a döntéshozó szerv. Sok esetben ráadásul több tanács is létezik az egyetemek operatív elnöksége mellett: Egyetemi Tanács, kuratórium, tanácsadó testület. Ezek rendszerint egy-egy területen rendelkeznek hatáskörrel. Ezzel szemben a magyar rendszerben a kuratóriumok teljes hatalommal rendelkeznek, a szenátusok döntési joga erősen korlátozott. A kuratórium egyedül dönt például arról, hogy milyen szakok indulhatnak, kivel köt az intézmény szerződést.
• A legtöbb külföldi kuratóriumban a tagok mandátuma időben korlátozott, 2-3- 5 évre szól. Viszont Magyarországon a vagyonkezelő alapítványokban ülő politikusoknak életük végéig tart a megbízása. Gulyás Gergely erről is beszélt a csütörtöki kormányinfón: szerinte jó döntés volt az, hogy a kuratóriumi tagok megbízatása élethosszig tartott, ennek módosításáról egyelőre nem született döntés. Ha azonban ezt módosítani kell az Európai Bizottság kérésére, nyitott a kormány arra is, hogy megváltoztassák a szabályokat, és határozott ideig szóljon a kuratóriumi tagok mandátuma. Gulyás azt ígérte, az erről szóló törvényjavaslatot akkor nyújtják be, ha sikerül megegyezni az Európai Bizottsággal.
• Külföldön általában a szenátus egyetértésével az adott politikai tisztség viselőjét delegálják, nem a személyt. Tehát a megbízás nem egy személyhez kötődik, hanem a személytől függetlenül a pozíciót betöltő embert illeti meg. Ez is garancia a személyi függetlenségre és az átláthatóságra.
• Egyes német alapítványi egyetemeknél a hét tagból öt tag az üzleti világból vagy a közéletből érkezik, a minisztérium nevezi ki őket az egyetemi szenátussal egyetértésben. A magyar rendszerben nincs a szenátusnak egyetértési joga. Az Akadémiai Dolgozók Fóruma szerint 2022. január 1-től már csak a kuratóriumok választhatják saját tagjaikat, de mivel az eredeti kuratóriumok tagjainak kiválasztása politikai alapon történt, a Fideszhez lojális kuratóriumok „újra fogják termelni” önmagukat.
• A nyugati egyetemek bizottságaiban alacsony a politikusok aránya, 10-20 százalék körül van. Német egyetemeken az egyetemi tanácsokban elvétve vannak politikusok, esetenként egy-egy minisztériumi képviselő van jelen, miközben az egyetem társadalmi kapcsolatai ápolását szolgáló, döntési jogkörrel nem rendelkező testületekbe a helyi polgármestereket, tartományi minisztereket, az érintett minisztériumok képviselőit hívják meg. Vagy a tartományi és a szövetségi parlament képviselői közül is választanak, rendszerint több pártból. Az ilyen testületek esetén sem haladja meg a politikusok aránya a 20 százalékot.

Megoldási javaslatok

Ezek miatt állítja azt az Akadémiai Dolgozók Fóruma, hogy a politikusi összeférhetetlenség kérdésének megoldása eredmény lenne, de valójában nem rendezné a hazai egyetemek problémáit: „a kuratóriumok tagjainak jelenlegi kinevezési módja az egyetemi autonómia európai alapelveivel ellentétes, függetlenül attól, hogy a kormány tagjait nevezik-e ki kuratóriumi tagnak, vagy más, a kormányt hűségesen kiszolgáló személyeket.”

Ők a jelenlegi helyzetben az összeférhetetlenség problémájának megoldásán túl két lehetőséget látnak indokoltnak:

1. A kuratóriumok alapvető átalakítása az egyetemi autonómia visszaállításával, de ez a nemzeti vagyon kérdését nem oldja meg, és a kuratóriumi rendszer továbbra is jelentős többletköltséget jelentene az egyetemeknek.
2. A közérdekű vagyonkezelő alapítványok megszüntetése, az állami egyetemek reformja az egyetemi autonómia visszaállításával és a krónikus alulfinanszírozottság megszüntetésével.