„Láttuk, ahogy a szomszéd ház egyre nagyobb” – családi háznak indult, de 27 szobás szálló lett egy győri család szomszédjában

2023. szeptember 10. – 15:09

„Láttuk, ahogy a szomszéd ház egyre nagyobb” – családi háznak indult, de 27 szobás szálló lett egy győri család szomszédjában
A panaszos a kertjéből nap mint nap ezt látja, két óriási épület egy családi házas telken. Az új tulajdonos most újítja fel mindkettőt, ami tehát eddig volt, az továbbra is lesz – Fotó: Sudár Ágnes / Telex
Sudár Ágnes
Sudár Ágnes
Győri tudósító

Másolás

Vágólapra másolva

Július végén egy utcányi lakó tiltakozott Győr családi házas övezetében egy olyan ingatlanbővítés ellen, ami sokadik ránézésre sem tűnik annak, mint aminek a beruházó mondja: a rengeteg új helyiségből vélhetően nem családi házat, sokkal inkább egy (munkás)szállót alakítanának ki. Az első kört megnyerték a helyiek, a kormányhivatal a benyújtott tervet nem engedélyezte. Egy újabb győri történettel azt mutatjuk be, miért nem mindegy, hogy a ház elkészülte előtt vagy után kapnak észbe a szomszédok.

Nem járunk messze attól győr-bácsai háztól, ahová 2023. július 26-án kivonult a fél utca, és amelynek bővítésére első körben nem adta meg az engedélyt a kormányhivatal. Az átépítést ugyanis családi házra kérték az új tulajdonosok, de a két épületbe tervezett 38 helyiség nem egy család otthonára utal. Autóval néhány perc csak a távolság a két ingatlan között, most a városnak az egyik legfrekventáltabb részén, Révfaluban vagyunk, fekvése miatt – közvetlenül a Belváros mellett található – régen is felkapott volt, most még drágábbak itt a telkek. Sikk ebben a városrészben lakni, szinte csak szép házat és rendezett kertet talál az ember.

Az egyetem miatt költöztünk

A történet főszereplői a hetvenes évek legelején költöztek a révfalui kis utcába. Akkor még nem volt ennyire felkapott negyed, viszont épült már a szomszédban a KTMF, vagyis a műszaki főiskola, ami 2002 óta Széchenyi István Egyetemként működik. A campus helyén az egykori családi házakat felszámolták, a lakók pedig választhattak maguknak új otthont. Aki csak tehette, Révfaluban maradt, hisz ehhez a városrészhez kötődött. Az asztalnál ülő, most nyolcvanéves néni pontosan emlékszik:

„Az utcában csak ez az egy telek volt még beépítetlen, amelyet fiatalon a férjemmel kiválaszthattunk. Nagyon örültünk neki.”

Más volt akkor az élet az utcában. Mindenki ismert mindenkit és köszönt is egymásnak – meséli az asszony, de név nélkül szeretne a cikkben szerepelni, azt mondja, nem a személyük, sokkal inkább a történetük tanulsága a fontos. Ezzel a fia is így van, aki vele tart a múltidézésben.

Szóval a hetvenes években a révfalui utca benépesült, a zömében egykorú fiatal felnőttek egyszerre alapítottak családot, így a gyerekgeneráció is együtt nőtt fel. „Tollaslabdáztunk az utcában, minden gond nélkül megtehettük” – emlékszik a fiú. A kétezres években aztán a megőszült vagy elhunyt lakók helyére új családok költöztek, a házak is változtak, Révfalu akkor alakuló hírnevéhez igazodva, egyre szebb, egyre nagyobb otthonokat húzott fel az újgeneráció.

Láttuk, hogy építkeznek

Az ingatlan, amelyről szó van, szintén bővült. Az idős néni meséli, hogy a szomszédokkal baráti volt addig a kapcsolatuk, tudták, hogy a korukbéli házaspár lánya férjhez ment, és elfogadták azt is, hogy a kertben épüljön még egy ház a fiataloknak.

„Láttuk, hogy az új ház egyre nagyobb lesz, de nem szóltunk, vitát sem akartunk, elfogadtuk egy ideig, hogy talán az igényeiknek ez kell.

A másik kertszomszédot ez sokkal jobban megviselte, ő mindent megtett, hogy megakadályozza a második ház építését, de neki sem sikerült. Az egészsége viszont ráment. Azt azért idővel mi is láttuk, hogy egy ekkora házba egyetlen család biztosan nem fog beköltözni. Az emeletek számra ugyanis nem egy, nem kettő, hanem három lett… Egy ilyen utcában?” – meséli.

A második ház alaprajza, amit a későbbi ingatlanhirdetésben tettek közzé: látszik, hogy van földszint, emelet, tetőtér és már padlástér is. A szobák száma pedig 11 plusz nappali – Fotó: Sudár Ágnes / Telex
A második ház alaprajza, amit a későbbi ingatlanhirdetésben tettek közzé: látszik, hogy van földszint, emelet, tetőtér és már padlástér is. A szobák száma pedig 11 plusz nappali – Fotó: Sudár Ágnes / Telex

A kertben épült második házban végül soha nem lakott az a család, amelyről feltételezték, hogy a fiatalok az otthonukat akarják megépíteni a szülők mellé. Oda már eleve is bérlők költöztek.

Húsz-huszonöten lakták eddig

Miután felépült az új (hátsó) épület, az eredeti családi házat is átalakították. A garázs eltűnt, és hasznosítható helyiséggé alakítottak át mindent belül is. Az eredeti lakók közül végül már csak csak a megfáradt özvegyasszony maradt a szomszédos, régi házban, de az épület akkora volt, hogy ő sem egyedül élt ott, hanem a bérlőkkel együtt. Az eredeti családi ház ilyen nagy lett:

Tizenhat szoba, illetve további kiegészítő helyiségek – ez lett az eredeti családi házból – Fotó: Sudár Ágnes / Telex
Tizenhat szoba, illetve további kiegészítő helyiségek – ez lett az eredeti családi házból – Fotó: Sudár Ágnes / Telex

Nagyrészt egyetemistákat láttak jönni-menni (az egyetem gyalog is legfeljebb tíz percre van a háztól), de tudtak arról, hogy lakott itt elvált férfi, egy ismerősüket tanító pedagógus. Sokan tehát, sok élettörténettel.

„Nem volt nagyobb rendzavarás, hisz itt élt még ekkor az eredeti tulajdonos, a szomszédasszonyom, aki azért megválogatta, hogy kiknek adja ki a szobákat. Néha azért átrepült egy-egy borosüveg vagy sörösdoboz az udvarba, erre, ha jeleztük, figyeltek utána. Az idős tulajdonos viszont egyre kevésbé tudta rendezni a kertet, a bérlőket meg nem érdekelte, úgyhogy gazosodott is minden, az utcában pedig a parkolás kriminális volt. Hangos és büdös volt, amikor reggelente mindenki indult a dolgára” – meséli a panaszos néni.

Most helyzet van

A „török átkot” eddig lenyelte a panaszos lakó, de néhány hónapja idősotthonba költözött a szomszédasszonya, az ingatlant pedig hirdetni kezdték. „Attól félünk, hogy innentől semmi nem fog számítani, jöhet bárki, aki fizeti a bérleti díjat” – mondja az özvegy a fiával.

Az ingatlanhirdetésre érdemes egy pillantást vetni, mert valóban megerősít mindent, amit az idős asszony és a felnőtt gyereke elmesélt eddig. A két ház alapterülete 550 négyzetméter, a telekméret 754 négyzetméter, a szobák száma pedig 25+2 fél. Hivatalosan családi házként hirdette a közvetítő iroda, de egy pillanatig sem titkolta, hogy kiknek ajánlja. A hirdetésből idézünk:

„Egyedülálló befektetési lehetőség! A két épületben 20-28 személy talál kényelmes szállást, ki-ki a maga igénye szerinti szobaméretben. Főleg befektetőknek ajánlom, akik át is vehetik a mostani bérlői állományt.”

Lett vevő a házra, és jelenleg a felújítása zajlik. A lekérhető ingatlanpapírok alapján megtaláltuk az új tulajdonost, próbáltuk vele felvenni a kapcsolatot, de megkeresésünkre nem reagált. Azt kérdeztük (volna) tőle, hogy milyen tervei vannak a két házzal.

És az utolsó csepp

Amikor híre ment, hogy a házat hirdetik, és hamarosan új tulajdonos érkezhet, a panaszos család megpróbált egy utolsó kísérletet tenni arra, hogy megtudja:

  • húsz évvel ezelőtt hogyan adhattak ki építési engedélyt egy háromemeletes házra ebben az utcácskában,
  • működhet-e az ingatlan kvázi szállóként az új tulajdonos fenntartásában is,
  • vonatkozik-e rájuk az az építési szabályzat, ami a szomszédos városrészben – a már említett Bácsán – megakadályozza „a szállás célú” üzemeltetést,
  • mit tudnak tenni a parkolási helyzet megoldásáért?

A győri önkormányzat hatósági főosztálya – el kell ismerni – minden kérdésükre válaszolt, de ettől még nem lettek boldogok az érintettek. A négyoldalas válaszlevet még 2022-ben kapták meg, de ahogy a cikk elején is jeleztük, a friss bácsai történet bátorította fel a felnőtt fiút, hogy elővegye az esetüket, hátha.

Az önkormányzat illetékese alaposan utánanézett az előzményeknek, kiderült, hogy 2001-ben a második ház építésének elvi engedélyét elsőre elutasították, az építtető azonban fellebbezett, és az érveit a megyei közigazgatási hivatal elfogadta. Megjárta a bíróságot is az ügy, de a II. fokú határozat vált jogerőssé, így a ház megépülhetett, és a használatbavételi engedélyt is megkapta 2003-ban. Minden jogszerű volt tehát, és ezt szükséges tisztázni. A hivatal így fogalmaz:

„a telken lévő épületek megléte építésügyileg jogszerű”.

A hirdetés túl sokat mutatott meg

De a levelet író férfi mellékelte a hivatalnak az alaprajzokat is, amelyeket az ingatlanközvetítő csatolt a hirdetéséhez (ezek szerepelnek a cikkben illusztrációként), és azokból a főosztály szakembere megállapította: „a használatbavétel óta a tulajdonos belső átalakításokat hajtott végre, amelyek jogszerűségét külön tényállás tisztázása nélkül nem lehet egyértelműen megállapítani”. És bár a szobák száma lényegesen több, mint egy „normális” családi háznál, de „a szobaszámok megnövekedése nem eredményez egyértelműen jogszerűtlen állapotot”.

A perdöntő kérdés mégis az: szálláshely-szolgáltató épületnek minősül-e ez a két ház, amelyet a 2006 óta nem engedélyez Győr a falusias jellegű övezeteiben?

Nem csigázzuk az olvasót: ez az ingatlan nem tartozik a rendelet hatálya alá. Hiába a csaknem harminc szoba és a „bérlői állomány”, a főosztály illetékese így fogalmaz:

„az ingatlanon található mindkét épület az építési engedélyeik alapján lakóépületként létesültek, az ingatlan tulajdoni lapján pedig kivett lakóház megnevezés szerepel. A tárgyi ingatlant hatóságunk nyilvántartásában szálláshelyként nem jelentették be, és nem is vonatkozik rá bejelentési kötelezettség.”

A jogszabály nem tiltja lakóépület esetében a tartós tartózkodás céljából való használatba adást, lakásbérlet, házbérlet, albérlet, ágybérlet keretében. Itt pedig erről van szó. A meglévő épületek esetében nincs ezért szükség rendeltetésmód-változtatásra.

A kör bezárult, ahogy a parkolás esetében is. Ugyanis a győri közútkezelő is csak akkor vizsgálhatna bármit, ha a tulajdonos bejelentené a parkolási helyzet megváltozását. De miért venne a nyakára újabb macerát? Ezt is a szomszédok tudták meg.

Az egyetlen "garázs", pontosabban belálló, ami maradt az átépítés után. Azt most épp a felújítás miatt belülről zárják el, de ha beköltözik ide 25-30 ember, az autóiknak az utca marad – Fotó: Sudár Ágnes / Telex
Az egyetlen "garázs", pontosabban belálló, ami maradt az átépítés után. Azt most épp a felújítás miatt belülről zárják el, de ha beköltözik ide 25-30 ember, az autóiknak az utca marad – Fotó: Sudár Ágnes / Telex

A kérdés innentől költői, bár az idős néni fia felteszi:

„Nem tehetünk semmit, ha a szomszédunkban egy nyilvánvalóan szállásként üzemelő ház mostanra már megépült?”

A tanulság világos

Bácsán sem érzik lefutottnak a meccset az épülő ingatlannál, hisz a kormányhivatali határozat csak az első fokot jelenti. Az ottani utca lakói nem tudják, hogy azóta fellebbezett-e a beruházó a határozat ellen, de látják, hogy az eredeti ház tovább épül. Tegyük hozzá itt is: épülhet, mert a kormányhivatal csak a második ház építésének az engedélyét találta szabálytalannak, az eredeti épületet át lehet építeni, ha azt szabályosan teszik.

A győri jelenség azért érdekes, mert a Magyarországra érkező vendégmunkásokat, akikről Gulyás Gergely egy korábbi kormányinfón beszélt, el kell helyezni valahol. A győri ingatlanközvetítők szerint egyre több ilyen megoldás lesz, vagyis családi házakat alakítanak majd át vagy bővítenek a többszörösére. Úgy tűnik, legfeljebb a szomszédok ébersége és agilitása szabhat gátat ennek, a helyi szabályozásoknál ugyanis mindenki keresi a jogszerű kiskapukat, és azokat meg is lehet találni.

A Telex fontosnak tartja, hogy az egész ország területéről szállíthasson az olvasóinak sztorikat, ezért közlünk gyakran vidéki riportokat. Mivel minden térséget nem tudunk lefedni budapesti szerkesztőségünkkel, keressük az együttműködést vidéki újságírókkal, és fokozatosan országos tudósítói hálózatot szeretnénk kiépíteni. Ez a cikk is egy ilyen együttműködés keretein belül készült.

Kedvenceink
Partnereinktől
Kövess minket Facebookon is!