Európa mészárosai: Olaf Scholz és Manfred Weber – a köztévé az orosz állami médiát megszégyenítő propagandariportot forgatott az ukrán háborúról

2024-ben nehéz már meglepődni a köztévén sugárzott propagandán, ami azonban a kampányhajrában megy az M1-en, arra mi sem voltunk felkészülve. A hétfő esti Híradóból ugyanis kiderült, hogy a tévé külpolitikai műsorának stábja öt országba ment el forgatni, hogy összehozzon egy olyan színvonalú és tartalmú adást, amihez hasonlót valószínűleg maximum az orosz állami médiában látni.

Joó Csaba, a Jó világ című műsor riportere és munkatársai Ukrajnában, Lengyelországban, Japánban, az Egyesült Államokban és Oroszországban is jártak, a végeredmény pedig egy egészen lebilincselő audiovizuális alkotás és újságírói munka lett. Szavakban nehéz is teljesen visszaadni, ezért ajánljuk, hogy mindenki nézze meg a cikk végére beágyazott videót, aki szeretné átérezni, hol tart ma Magyarországon a köztévé. A július 3-i adás rögtön ezzel a felvezetővel kezdődik:

Joó Csaba: Amikor kollégáimmal az év elején elkezdtük szervezni a Jó világ háborús epizódjának forgatását, nem gondoltam volna, hogy a 79 évvel ezelőtti atombomba-támadások képei illenek majd a film elejére leginkább. Mondhatnám azt is: aktuálisabbak lesznek, mint valaha.

Narrátor, miközben Olaf Scholz német kancellárt és Emmanuel Macron francia elnököt mutatja a kamera: „De mára Európa háborús őrületben élő, nagyhatalmú urai az atomháborús fenyegetettség szélére sodorták a kontinenst, mondván, hogy a nukleáris fegyvereknek helyük van az európai biztonság megőrzésében. Értik: atombombákkal a biztonságért.”

Joó Csaba: „Ezért úgy döntöttem, hogy Hirosimáig utazom, és megkérdezem azok véleményét, akik túlélték az atombomba-támadást, és még ma is köztünk élnek.”

Az adásban ezután Joó olyan idős japánokkal beszélget, akik valamilyen módon érintettek voltak az országukat ért atomtámadásokban. Egyikük egy év öt hónapos volt akkoriban, másikuk magzatkorában élte át az atombomba 1945-ös ledobását Hirosimára. Az adás ezen a ponton hosszabban elidőz a porig égett testeknél, a sugárfertőzés borzalmainál. A narrátor ezután leszögezi, hogy a mai atombombák 3300-szor erősebbek, mint a Hirosimára ledobott. „Ezt fel tudják fogni?” – teszi fel a kérdést.

Joó Csabáék szerint Ukrajna példája mutatja, hogy az emberiség semmit nem tanult a második világháborúból. A riporter ezután előadja, hogy haditudósítónak áll, és elmegy a háborúba, majd egy bejátszás következik, amelyben az orosz–ukrán fronttól ezer kilométerre lévő Ungvárról jelentkezik be. Ekkor holttestekről készült felvételeket mutat, majd közli: „Az első vonalban harcoló kiskatonákat valójában a biztos halálba küldik az ukrán tisztek.” Később hozzáteszi: „Egy volt amerikai tengerészgyalogostól tudjuk, hogy az ukrán fronton átlagosan csak az első négy órát éli túl egy katona.”

Később arra jut, hogy nem hivatalos források szerint legalább 800 ezer katona halt már meg Ukrajnáért, „de egyeseknek ez sem elég”, majd hozzáteszi, hogy az ukrajnai háború „elkerülhető lett volna, megállítható lenne, de a nagyhatalmi érdekek mást diktálnak”.

Joó ezután egy özveggyel beszél, akinek a férje meghalt a háborúban, miután besorozták. „Nem tudom, ki a hibás, csak annyit akarok, hogy vége legyen” – mondja a nő a beszélgetésben, amelyben Oroszország felelőssége egyáltalán nem merül fel. Joó azzal folytatja:

„És a téboly folytatódik. Európa mészárosai már ott tartanak, hogy visszahoznák a sorkatonaságot, sőt, kiterjesztenék azt a nőkre is. Ha hinnék az összeesküvés-elméletekben, azt mondanám, valami szándékosság lehet a háttérben, de ezt az ajtót nem is nyitom ki”

– mondja, arra a már többször cáfolt állításra utalva, hogy az EU kötelező sorkatonaságot akar, miközben ismét Manfred Webert, az Európai Néppárt elnökét és Olaf Scholzot mutatja a kamera.

Joó ezután kifejezi aggodalmát amiatt, hogy Lengyelországban felvetették: amerikai atomtölteteket telepítenének az országba. A narrátor szerint: „Picit olyan ez, mint a jó ízlés: van, amivel nem viccelünk, és van, amivel nem kellene fenyegetőzni, mert a következmények annyira súlyosak lesznek, hogy nem lesz visszaút.” Az atomrakétás téma nyomán a riporter még közli, hogy ez az ötlet „megtetszett Európa kis harci Napóleonjának, Emmanuel Macronnak” is, akitől azt idézi, hogy ha létfontosságú érdekeinket fenyegetik, akkor be lehet vetni az atomfegyvereket.

Az adásban ezután ismét japánok beszélnek, ezúttal arról, hogy szerintük a világon minden országnak le kellene szerelnie az atomfegyvereket, és minél hamarabb le kellene zárni az ukrajnai és a gázai háborút.

Joó ezután azt prezentálja, hogy emailben megkereste Soros Györgyöt, adna-e interjút, a kamera pedig azt mutatja, hogy be akart csöngetni Soros György amerikai házába. Később az látszik a felvételen, ahogy Joó egy „interview?” feliratú táblával odaáll Soros György házának biztonsági kamerája elé.

Az adás ezután arról szól, hogy Soros ukrajnai aktivizmusa provokálta Oroszországot, majd jön egy bevágás, amelyben Soros Bidenről beszél.

Ezután Washingtonban, az Egyesült Államok fővárosában megszólaltatnak egy szakértőt a háborúról, aki nem más, mint Szánthó Miklós, az Alapjogokért Központ főigazgatója, a KESMA kuratóriumi tagja.

A köztévé tehát egészen az amerikai fővárosig ment, hogy szóra bírja az egyik legaktívabb fideszes beszélő fejet. Szánthó problémaként azonosítja, hogy az Európai Unió és a NATO is terjeszkedett kelet felé, amivel az orosz határhoz közeledtek, ez pedig vörös vonal volt Putyinnak.

Joó ezután Oroszországból jelentkezik be, az első jelenetben vidám emberek szórakoznak és zenét hallgatnak. Oroszország „a sajtóban démonizált, kemény diktatúraként lefestett állam” – mondja Joó, ahol szerinte fiatalok százai buliznak, többek között nyugatról is. „Ennyit a bojkottról” – teszi hozzá az Oroszország elleni szankciókra utalva.

A következő jelenetben Joó orosz taxisofőrök véleményét kéri ki a háborúról. Az első megszólaló szerint szörnyű, hogy „testvér testvér ellen háborúzik”, és nagyon szeretné, ha véget érne a háború, de az EU és az USA nem engedi. Egy másik taxisofőr szerint a Nyugat érdeke a háború, az nem merül fel a beszélgetésben, hogy annak esetleg Oroszország is véget vethetne.

Joó ezután egy olyan csatorna haditudósítójával beszél, amelyet Európában tiltólistára raktak, mert az EU szerint orosz propagandaoldal. A haditudósító elmondta, hogy megalázó, hogy tiltják a műsorukat az EU-ban, mert ő csak újságíró, aki teszi a dolgát. Szerinte az emberek ma már nem aszerint különböznek, hogy kivel háborúznak, hanem aszerint, hogy kik képviselik a hagyományos családi értékeket és a „normális” életszemléletet, amelyben a férfit férfinak, a nőt nőnek hívják.

Joó azzal zárja az adást, hogy a forgatáskor remélte, hogy mire végeznek, véget ér a háború is, ami sajnos nem történt meg. De majd az őszi amerikai elnökválasztáson lehet szurkolni Trumpnak, hogy győzzön, és 24 órán belül vessen véget a háborúnak.

Aki teljes valójában szeretne szembesülni az M1-es üzenetekkel, annak itt van a teljes adás: