Friderikusz Sándor podcastjának vendége volt Török Gábor politikai elemző. A beszélgetésben szóba került Magyar Péter és a Tisza Párt szárnyalásán kívül a Fidesz és a DK jelenlegi helyzete, a főpolgármester-választás körülötti zűrzavar és a Fővárosi Közgyűlés, valamint Vitézy Dávid jövője is.
A beszélgetés jelentős részét Magyar Péter tette ki, akinek célja Török szerint „menet közben változott.
Ez a választás nem a Fidesz Waterlooja volt, hanem a 2024 előtti ellenzéké.”
Török úgy fogalmazott: „Magyar Péter célja volt megkerülhetetlen győzelmet aratni, ezért a Fideszt támadta, de a Fideszt összekötötte az ellenzékkel is”, utalva arra, hogy Magyar rendszeresen kék Fidesznek nevezte a Demokratikus Koalíciót. Az eredményhez azonban az is hozzájárulhatott Török szerint, hogy 2010 óta az ellenzéki szavazók egyre kevésbé párthűek, Magyar pedig nem állt be az ellenzéki kórusba, és figyelt arra, hogy „ne mondhassa rá azt a Fidesz propagandája, hogy baloldali politikus”.
„Az ellenzékváltó hangulat a számok alapján erősebb, mint a kormányváltó hangulat, és iszonyatos átrendeződés ment végbe, Magyar Péter szétszedte az ellenzéki pártok táborát” – véli Török, majd azt is hozzátette, hogy „az ellenzék ugyanabban a mókuskerékben van 2010 óta, amit nem ők építettek, de nem tudtak belőle kitörni. Magyar Péter ezt a mókuskereket összetörte. A személyébe pedig bele lehetett látni, hogy ő lesz a kormányváltó, szerencsések voltak a körülmények is, illetve jó volt Magyar Péter tempóérzéke is.”
Fontos eleme lehet Magyar történetének az is, hogy a pillanatot hosszabb ideig uralni tudta, Török szerint egy ekkora országjárást menedzselni sikeres politikai teljesítmény, hozzátéve, hogy „sok mindent nem láttunk a politikusi erényeiből, de amit igen, az dicséretre méltó”.
Török úgy véli, a Tisza Párt egyelőre egy „one man show”, Magyar Péter pedig „most szerzett akkora támogatottságot három hónap alatt, mint a Fidesz 1998-ban egy évtized alatt”. A rengeteg tényező mellett Török azt is kiemelte, hogy amíg Orbán azt mondta, minden pofon jó helyre megy, addig „az ellenzéki szavazók úgy voltak vele, mindegy, csak pofon legyen”, és ezáltal nagyon sok ember egy talánra szavazott, ami egy „hihetetlen nagy ugródeszka lehet, de zuhanni is nagyot lehet róla”.
Nem lehet azonban elmenni Török szerint a mellett sem, hogy mennyi mindenben hasonlít Magyar Orbánra, és milyen jól alkalmazza a Fidesz módszereit.
„Magyar Péter nagyon tanulékony, ebben is Orbánra emlékeztet, ha lehetőséget kap, akkor feltételezhető, hogy hasonló módon kívánja berendezni a pártját és a vezetést is.”
Az elemző szerint az ellenzéki pártok bukásának azonban nem pusztán Magyar Péter és a Tisza Párt volt az oka. „A legnagyobb hiba, hogy a szavazók nem ismerték ezeket a pártokat, nem volt azonosulásra alkalmas, könnyen azonosulható narratívájuk” – véli Török.
Ezzel együtt „a DK működött leginkább pártszerűen, az ő esetükben viszont volt egy üvegplafon a Gyurcsány-korszak és Gyurcsány, illetve az ő elutasítottsága miatt, de ha nem jön Magyar Péter, a DK-nak ez egy sikeres választás lett volna” – teszi hozzá Török, aki azt is hozzáteszi, hogy „Gyurcsány Ferenc egy szimbólummá, táboregyesítővé vált a Fideszes oldalon, és megosztóvá az ellenzéki oldalon”.
Amíg a Momentum „fő problémája a stratégiai vakság volt” Török szerint, addig „az LMP-nek relatív siker, hogy be tudott kerülni a Fővárosi Közgyűlésbe, ez újra térképre helyezte a pártot”, de azt is hozzáteszi, „ha az LMP nem fog tudni más politikai erőkkel együtt indulni 2026-ban, nem fog tudni tartósan megmaradni”.
Minden egybevetve ez egy „sorsfordító pillanat a baloldalnak”, aminek már „nincs 20-25 százalékos támogatottsága, így az a konstrukció, amit most látunk, az 2026-ban életveszélyes lenne, ott már a 10 százalék is problémát okozhat” Török szerint, aki úgy véli, „ha a baloldal a sebeit nyalogatja, nem próbálja megérteni, mi történt, adott esetben nem váltja le a vezetőit, akkor eljelentéktelenedik”.
A Tisza váratlan eredményeivel kapcsolatban Török úgy fogalmazott, „nem számít rá, hogy két jobboldali párt versenye zárójelbe tenné a politikát, de eltűnhetnek a baloldali ügyek. A Fidesz ott a legerősebb, ahol régen a szocialisták, ez pedig egy lehetőség is arra, hogy valaki tematizálja ezeket a kérdéseket.”
A beszélgetésben természetesen szóba került a főpolgármester-választás is, amiről Török azt mondta, „Szentkirályi visszalépésétől fogva nyilvánvaló volt, hogy kiélezett küzdelem lesz”, illetve hogy valószínűleg a tiszás szavazók nyerték meg a választást Karácsonynak. Érdekes helyzetet teremt a Fővárosi Közgyűlés összetétele, hiszen „Karácsony megteremtheti az alkalmi koalíciókat akár a Fidesszel akár a Tiszával is”, de könnyen működésképtelenné válhat a testület abban az esetben, ha valamelyik párt „a másikra olvassa, hogy Karácsonyon keresztül együttműködik a DK-val”.
„Karácsony Gergely egy macska, a legnehezebb helyzetekben is mindig talpra esik, az egész politikai pályafutását ez jellemzi, rengeteg lehetetlennek látszó helyzetből kislisszant”
– véli Török, aki szerint „a DK-val való együttműködése valószínűleg a választás estéjéig tartott”.
A Fidesz helyzetéről Török elmondta, hogy „nem örülnek a DK eljelentéktelenedésének, hiszen egy felépített és 14 éven át ápolt retorikáról van szó, ami Gyurcsányról szól, ehhez képest most van egy 30 százalékos Tisza, ami ellenséges Gyurcsánnyal”. Ráadásul a Fidesz rengeteg mindennel próbálkozott Magyar ellen, akit jobb lett volna „a nulladik kilométernél lelőni, mint hogy most kelljen”, de „olyan dolgok pattantak le róla, aminek más a tizedébe belehalt volna”. Ez pedig könnyen oda vezethet, hogy a „Fidesz puskapora elfogyhat Magyarral szemben, mert nem lesz mit felhozni ellene, így pedig csak rajta múlik, hogy mennyire lesz sikeres”.
Török szerinte a Fideszt meglegyintette a változás szele a kegyelmi ügy, Magyar Péter és a választások miatt, és „most az a konszenzus, hogy nem úgy sikerült, ahogy tervezték, új helyzet van, és a 2026-os választás kiszámíthatatlanabb lesz, de persze az is lehet, hogy ebből a végén ők jönnek ki jobban”.
Török végezetül „váratlanul izgalmas közéletet” vizionál a következő időszakra, két végkimenetellel. Az egyik „a Tisza további erősödése kétpárti struktúrával”, a másik pedig a Tisza ígéretének beteljesületlensége, ez esetben pedig, hogy érdekes lesz, „mi történik az általuk hagyott űrben”.
