2022. augusztus 24. – 05:01
A kívül kemény, belül zselés apró cukorka, a jelly bean, az egyik kedvenc csemegéje az amerikaiaknak, de talán senki nem rajongott úgy érte, mint az Egyesült Államok 40. elnöke, Ronald Reagan. Jelly bean-fanatizmusa még kormányzói pályafutása alatt kezdődött, amikor úgy döntött, hogy pipázás helyett cukorral ereszti ki a fáradt gőzt.
A jelly bean, kicsit furán hangzó magyar nevén zselébab, klasszikus amerikai nassolnivaló. A kívül kemény, belül zselével töltött édesség először az amerikai polgárháború éveiben tűnt fel. Később, az 1930-as években húsvéti édességként, az 1960-as években pedig az Egyesült Államok 40. elnöke, Ronald Reagan kedvenc csemegéjeként vált népszerűvé.
Ronald Reagan, aki hollywoodi színészből lett 1981 és 1989 között az Egyesült Államok elnöke, még akkor kapott rá a jelly beanre, amikor Kalifornia kormányzójának választották 1966-ban. Ekkor döntött úgy, hogy a pipázás helyett a Herman Goelitz édességgyáraiban készített minizselébabokkal vezeti le a feszültséget. Reagan kedvence eleinte az eredeti recept alapján készített zselébab volt, a kívül ízes, belül íztelen zselével töltött édességből havonta tucatnyi dobozzal érkezett Reagan sacramentói irodájába.
A kormányzói kinevezése mellett egy másik jelentős esemény is történt 1966-ban. Az édességpiacra egy újfajta, kisebb, ízében azonban mérföldekkel jobb zselébabszéria érkezett: a Jelly Belly. A Time 2015-ös cikke azt írja, hogy a közönséges zselébab után a Jelly Belly olyan élmény volt, mint májas hurka után először libamájat enni. Nem csoda, hogy ezek után Reagan sem érte be a közönséges zselébabokkal: az új kedvence az ízesített zselés Jelly Belly lett, és azok közül is az édesgyökér-ízesítésű. (A Jelly Belly marketingje arra épül, hogy minden szín más-más ízű tölteléket rejt, és „titkos” receptek alapján lehet kombinálni a cukorkákat, hogy még jobb ízvariációkat adjanak.)
Reagan zselébabimádatával akkor sem hagyott fel, amikor 1980-ban megválasztották az Amerikai Egyesült Államok elnökének. Sőt, a beiktatási ceremóniára a Reaganfoundation beszámolója szerint három és fél tonna Jelly Bellyt szállítottak Washingtonba. A zselébabok az alkalomhoz illő módon pirosak (meggyes), fehérek (kókuszos) és kékek (áfonyás) voltak – utóbbit direkt erre az alkalomra gyártották, hogy teljes legyen a nemzeti trikolór.
Reagan nyolc évig tartó elnöksége alatt havonta 720 darab zacskóval (ami 306 070 darab zselébab) rendelt kedvenc nassolnivalójából. Az édességből kaptak a Fehér Ház dolgozói, és más szövetségi intézmények alkalmazottai is. Reagan a korabeli források szerint előszeretettel kínálgatta az elnöki rezidenciába érkező látogatókat is Jelly Bellyvel, fotó is készült arról, hogy az egykori brit miniszterelnököt, Margaret Thatchert zselébabbal kínálja.
A gyártó Herman Goelitz vállalat kapva kapott a remek reklámot kínáló alkalmon, és egyedi tervezésű üvegtálkákkal, és kristályból készült drazsétartókkal ajándékozta meg a Jelly Bellyért rajongó elnököt. Ezekre az édességekkel teli befőttesüvegekre került rá Reagan engedélyével idővel az elnöki pecsét is. Ez azért is volt fontos, mert az egykori elnök sokszor adott ajándékba Jelly Bellyt az elnöki rezidenciába látogató államfőknek és diplomatáknak, aminek meg kellett adni módját. A Reaganlibrary azt írja, a Jelly Bellyvel töltött és elnöki pecséttel ellátott kristályüvegeket az egykori elnök kék díszdobozokban nyújtotta át vendégeinek.
Reagannek köszönhetően a zselébabok egészen messzire jutottak, egyszer még az űrbe is, az elnök ugyanis kedvenc édességéből küldött meglepetéscsomagot a Challenger űrhajó asztronautáinak 1983-ban. A Jelly Belly az elnöki ingyenreklám szárnyán nemcsak a Fehér Ház berkein belül lett egyre népszerűbb, hanem az amerikai lakosság körében is. A Reaganfoundation azt írja, hogy amint híre ment, hogy Ronald Reagan kedvencei a zselébabok, a megrendelések az egekbe szöktek. A cég egyébként, ami oly sok éven át látta el Reagan elnök hivatalát a 36-féle ízben kapható zselébabbal, ma már Jelly Belly Édesség Vállalat néven fut, és székhelye a kaliforniai Fairfieldben található, ahol a gyárral egybeépített múzeumban egy óriási, jelly beanből kirakott Ronald Reagan-portré fogadja a látogatókat.
Reagan Jelly Belly iránti rajongása sem tartott örökké. Egyes források szerint elnökségének utolsó évében kezdett alábbhagyni a szenvedélye, és a zselébabok helyét a színes M&M’s csokidrazsé vette át. Reagan elnök állítólag levélben kérte népszerű csokoládét gyártó Mars céget egy egyedi M&M’s kiszerelés elkészítésére, hogy ne üres kézzel érkezzen az 1988-as moszkvai csúcstalálkozóra Mihail Gorbacsovval. Ezután a Jelly Belly helyett az M&M’s lett a Fehér Ház hivatalos ínyencsége. Na persze a színes drazsékat sem csak úgy, zacskóban osztogatta George H. W. Bush, Bill Clinton vagy épp Barack Obama a vendégeinek, hanem elnöki díszdobozban, aminek az egyik oldalán az aktuális elnök aláírása szerepel, míg a másikon az elnöki pecsét egy amerikai zászlót lengető M&M’s csokoládéfigura mellett.
(The Spruce Eats, Wikipédia: Ronald Reagan, Time, Reagan Foundation, Reagan Library, News Jelly Belly, Wikipédia: Jelly Belly, Wikipédia: Presidential M&M’s)
