Bár a „legősibb mesterség” kifejezést csak félig-meddig használjuk komolyan, a prostitúció gyökerei valóban tényleg nagyon messzire nyúlnak vissza. A témát több szempontból is érdemes megvizsgálni, és az sem mindegy, hogy pontosan mit értünk prostitúció alatt.
A prostitúcióra a „legősibb mesterség” kifejezést először Rudyard Kipling író használta 1889-ben, és csak az első világháború után, a katonák hazatérésével vált a szinonimájává világszerte. Kipling A városfalon című novellájában Lálún indiai prostituáltat mutatja be, akiről azt írja, a legősibb foglalkozást űzi. Az író szerint az országban a szakma anyáról lányára száll, így nincs olyan stigma körülötte, mint a nyugati világban.
1894-ben aztán a brit Reynold's Newspaper című újságban a kifejezést megismételték: párhuzamot vontak a Piccadillyn és a Regent Streeten dolgozó hölgyek és az ókori római prostituáltak között, akik mindannyian a legősibb mesterséget űzték. Ezután egyre gyakrabban jelent meg a téma és a szinonimaként használt kifejezés is a sajtóban. Sokáig nemcsak a prostitúcióra, hanem több más mesterségre is használták a szókapcsolatot, anélkül, hogy tudnák, pontosan mire utalnak. Egy szociológus szerint a prostituáltakkal végül csak az 1970-es években forrt össze a kifejezés teljesen, addig elszórva használták más foglalkozásokra is.
De mennyire volt igaza Kiplingnek? Ez attól függ, hogy pontosan mit értünk prostitúció alatt. A Redlands Egyetem pszichológus professzora, Catherine A. Salmon például azzal érvel, hogy bár ma prostitúciónak azt nevezzük, ha valaki „pénzért vagy annak megfelelő ellenértékért szexuális tevékenységet folytat”, ez nem fedi le a teljes spektrumot, hiszen kultúrákon átívelő szempontból a javak vagy pénz ajándékozása gyakran fordul elő udvarlás, házasságon kívüli kapcsolatok de akár házastársi kapcsolatok összefüggésében is. A férfiak különböző kultúrákban ajándékokat adnak szexuális partnerüknek, még akkor is, ha a nők szexuális szabadsága ugyanolyan mértékű, mint a férfiaké. Szociálpszichológiai szempontból nehéz éles vonalat húzni a prostitúció és a szexuális szabadság, a kulturálisan elfogadott udvarlás között.
Ennek ellenére a prostitúció valószínűleg tényleg a legősibb szakmák közé tartozik, még akkor is, ha kétségkívül megelőzik olyanok, mint a kereskedő, a vadász vagy az építész – minden attól függ, hogy mit fogadunk el ellenértékként, ha szakmákról beszélünk. A prostitúció mint tényleges hivatás legkorábbi említése Kr. e. 2400-ból, Sumerből származik – már akkor, ha ide számoljuk a szertartásos prostitúciót, itt ugyanis valószínűleg erről volt szó. A tudósok között vita tárgyát képezi, hogy a történelem során miként vezették be a termékenységi istenségek imádatát a szent prostitúciónak vagy templomi prostitúciónak nevezett koncepcióban. Vannak erre utalások Sumer és Mezopotámia ókori kultúráiban, illetve elterjedt lehetett a gyakorlat a Földközi-tenger medencéjében is.
A Biblia sok izraelitát úgy ábrázol, mint akiknek sok ágyasuk volt, akiket akár prostituáltnak, akár alacsonyabb státuszú feleségnek is lehet tekinteni. Az ókori szövegek szerint Salamon királynak például 700 felesége és 300 ágyasa volt. Ez kétségkívül elég korai ábrázolás, ha az ágyasokat prostituáltakkal azonosítjuk – de semmiképpen sem korábbi, mint a fent említett szakmák.
Az ókori Rómában a szex a városi élet szerves részét képezte, a prostitúció legális és engedélyezett volt. Az írott törvényekbe belefoglalták a szexuális bűncselekményeket is, beleértve a nemi erőszakot, amelyért halál is járhatott – a prostituáltak azonban kivételt képeztek, őket nem védte a törvény. Annak ellenére, hogy a bordélyházak és a prostitúció széles körben elfogadott volt, magukat a prostituáltakat gyakran elkerülték. A szexmunkához való hozzáállás összetett volt, tele társadalmi és kulturális feszültségekkel: maguk a prostituáltak gyakran rabszolgák vagy egykori rabszolgák voltak, a társadalmi hierarchia legalján. Különbséget tettek a hivatásos, regisztrált prostituáltak, és a „szabadúszók” között, utóbbiaknak volt alacsonyabb a társadalmi megbecsültségük. Nemcsak nők űzhették a szakmát: férfiak is dolgozhattak prostituáltként. A római társadalom megengedte az azonos neműek közötti kapcsolatokat anélkül, hogy a férfiak elvesztették volna tekintélyüket vagy státuszukat.
A prostituáltakról sokakban élő negatív kép, amikor az utcán állva várják a klienseket, a viktoriánus korban alakulhatott ki, ekkoriban az egészségügyi tisztviselők ezeket a nőket hibáztatták a nemi betegségek terjedéséért.
Egy kis érdekesség a témához: vita tárgyát képezi, hogy az állatvilágban megjelenik-e a prostitúció kezdetleges formája. Megfigyelték, hogy az Elefántcsontparton élő nőstény csimpánzok rendszeresen engedik a párzást a hímeknek élelemért cserébe. Egy kísérletben csuklyásmajmokat tanítottak meg arra, hogy ezüstkorongokat egyfajta pénzként használjanak, úgy, hogy szőlőszemekre válthatták be őket. Nem sokkal később az egyik majom szexért cserébe odaadta az egyik korongot a másiknak. Dr. Fiona Hunter, a Cambridge-i Egyetem kutatója az Antarktiszon figyelt meg nőstény pingvineket, amint kövekért és kavicsokért párosodnak.
Az Adélie-pingvineknek kövekre van szükségük a fészkük építéséhez, és néhány nőstény ezért más hímnek is engedte a közeledést, nemcsak a párjának, rendszerint akkor, amikor az éppen távol volt. A cél az volt, hogy a nőstény elvegye a hím köveinek egy részét. Míg a nőstényeknek más indítékuk is lehetett, mint a kavicsgyűjtés, Hunter megjegyezte, hogy „a pingvinek szempontjából a kövek értékes fizetőeszközt jelentenek”, és az állatok általában nagyon védik őket.
