Az angol daredevil szónak nincs igazán jó magyar megfelelője. Általában fenegyereknek vagy kaszkadőrnek fordítják, de a daredevilek szakmája régebbi, mint a filmes kaszkadőröké. Ők azok a mutatványosok, akik közönség előtt, élőben adnak elő veszélyes attrakciókat. Egyik leghíresebb képviselőjük, Evel Knievel például motorkerékpárral produkált hajmeresztően hosszú ugratásokat, és tekintve, hogy több balesete volt, csoda, hogy 69 évesen halt meg, betegségben. Nem volt ilyen szerencsés a 19. század elején az első profi daredevil, Sam Patch.
A szesz meg a mélység
Patch valószínűleg 1799-ben (de az is lehet, hogy pár évvel később) született a massachusettsi North Readingben, és amennyire későbbi életrajzírói meg tudták állapítani, nem lehetett könnyű gyerekkora. Szegény, ötgyerekes családba született, ahol a bátyja nevét örökölte: az első Samuel Patch csecsemőkorában meghalt, és a következő gyerek ugyanezt a nevet kapta. A családapa alkoholista volt és adósságokba verte magát, ezért mire Sam Patch kamasz lett, az anyja el is vált, ami egyébként abban az időben ritkaságnak számított.
A család a Rhode Island-i Pawtucketben tengődött, ahol a helyiek többsége a Slater Mill gyapotüzemben dolgozott. Nehéz és balesetveszélyes munka volt óriási munkagépekkel és tüdőt irritáló környezetben, ennek ellenére az üzem gyerekeket is alkalmazott (később itt volt az első amerikai sztrájk is). Patch is gyerekként állt munkába, és a lélekölő robotolás közben két szórakozása akadt. Az egyik az alkohol volt, amire már kiskorúként rászokott. A másik pedig az ugrálás.
A Slater Mill gépeit víz hajtotta, a gyár ezért épült egy folyó mellé. Az üzem egyik épülete mellett éppen egy mélyebb rész húzódott, így a fiatal munkások egy része elkezdett leugrálni a magasból a vízbe, és egymást heccelték a bátorságpróbára. Attól függően, hogy ki honnan ugrott, húsz-harminc méteres, tehát nem veszélytelen ugrások voltak ezek, de állítólag Patch olyan elegánsan csapódott a vízbe, hogy már ekkor feltűnő volt, hogy van érzéke a toronyugráshoz. Annyi dicséretet kapott a többiektől, hogy szöget ütött a fejébe a dolog. A húszas évei közepén aztán elhatározta, így fog kitörni a prolilétből: profi ugróművész lesz. Ezzel gyakorlatilag az első amerikai daredevil (tágabb értelemben az első kaszkadőr) lett, mert előtte a cirkuszi sátrakon kívül nemigen lehetett hasonló mutatványokat látni.
Ugribugris
Patch karrierindítónak tekinthető első ugrása 1827. szeptember 30-án történt. Akkor a férfi már a New Jersey állambeli Patersonban dolgozott, a helyi textilüzemben volt csoportvezető. Munkatársai nehéz természetű, iszákos főnöknek ismerték, aki könnyen haragra gerjedt. Abban az évben például egy Timothy Crane nevű építészre haragudott, aki fizetős hidat épített a Passaic-vízesés fölé. Patch nagy hanggal mesélte boldog-boldogtalannak, hogy meg fogja zavarni a híd megnyitó ünnepségét, mégpedig úgy, hogy leugrik, bele a vízesésbe.
Crane-hez hamar eljutott a dolog, ezért az ünnepség napján elfogatta Patchet, és bezáratta őt egy pincébe. Patch azonban kiszabadult a fogságból, és még idejében az ünnepségre ért. Csak ing és alsónemű volt rajta, amikor az éljenző tömeg előtt leugrott a hídról. A zuhanása elején összegömbölyödött, majd kiegyenesedett, és lábbal előre csapódott a vízbe. Ameddig csak bírt, a víz alatt maradt, a lélegzetét visszatartva, hogy fokozza a közönség várakozását – ezt a trükköt a későbbiekben is rendszeresen bevetette. Amikor végre felbukkant, a tömeg őrjöngött, Patch neve pedig a helyi lapokba is bekerült.
Onnantól kezdve az egykori munkásgyerek elkezdett nyilvános ugrásokat szervezni magának. A Passaic-vízesésnél még kétszer leugrott, a közönségtől pedig adományokat kért a mutatványaiért. Minden ugrással egyre híresebb lett, és nem csupán hajmeresztő produkciói miatt. Egy lentről jött ember a gazdagok építményeit vagy kirándulóhelyeit trollkodja meg hajmeresztő ugrásokkal, ráadásul a jómódúak még fizetnek is ezért – ebbe sok mindent bele lehetett látni a kaszkadőrkarrieren túl, és származása a munkásosztály hősévé tette Patchet. Akkortájt csak vagyonos fehér férfiaknak volt választójoguk, és sokan úgy érezték, Patch minden ugrása egy fricska a felső tízezernek. A lapok pedig rátettek erre egy lapáttal a szenzációhajhász beszámolókkal, és olyan becenevekkel, mint a „Jersey Jumper” vagy a „Yankee Leaper”.
Hop on, hop off
Patch tehát csak ugródeszkaként használta a patersoni ugrást. 1828 nyarán a szintén New Jersey állambeli Hobokenben ugrott egy nagyot, aztán New York államba költözött, ahol ugrásai mellett még egy panoptikumban is munkát kapott mint eleven látványosság (amikor túl részeg volt, hogy mondjon bármit, féláron lehetett megcsodálni őt). Patch elkezdett sztárallűröket is felvenni, általában hófehér ruhában járt és egy medvebocsot tartott háziállatként, vele mászkált a városban. Állítólag ugrások előtt is ivott, de a hivatalos verzió az volt, hogy csak egy pohárkával a bátorság végett (vagyis egy ugrifelest).
A leghíresebb ugrása 1829. október 7-én esett meg a Niagara-vízesésnél. Erre már személyre szóló meghívót kapott egy hoteltulajdonostól, aki egy Patch-produkcióval akarta reklámozni a szállodáját. A mutatványhoz a vízesés melletti szigetre építettek egy emelvényt, amelyre egy 38 méteres létra vezetett fel. A tervezett ugrás előtt nem sokkal az egyik rögzítőlánc elpattant és kitört egy darabot a létrából. Négy órán át javították, így Patch végül le tudott ugrani aznap: 25 méter magasról zuhant a habokba. A rossz időjárás miatt viszont nem akadt sok néző, és a remélt bevétel is kevesebb volt annál, mint amire Patch számított. Ezért október 17-én megismételte az ugrást, ezúttal majdnem 40 méter magasról. Körülbelül tízezren nézték végig, ahogy diadalmasan kievickél a vízből.
Patch ekkor volt a csúcson. Egy helyi lap a vízbe ugrás kategóriájában egyenesen a „valaha ember által végrehajtott legnagyobb bravúrnak” nevezte a mutatványt, de a fenegyerek nevét megismerte az egész ország, sőt a nemzetközi sajtóba is eljutott a híre. Még a Hasznos Mulatságok című magyar lap is írt róla 1829/45. számában, mellékesen megemlítve őt egy Niagaráról szóló cikkben:
„Érdemes itten előhozni azon irtóztató ugrást, mellyet a’minap Patch Sámuel fiatal ember tett, ezen az iszonyu vizomláson. A dolog october 7-kén éppen 12 órakor történt. Mindenek előtt rendeléseket tettek, hogy Patch egy lajtorjáról, melly a’ Ketskék’ szigete szélén éppen a’ Britanniai és Amerikai vízesés közt vala a’ végre felállítva, leugorjon. A’ fentnevezett Sámuel fejér öltözetben kibújt egy kőszikla hasadékból, és vakmerően felmászott a’ lajtorjára, és végtére úgy látszott rajta ülni, mint egy tengeri tsüllő a’ sűrű köd közt. Ekkor felállott, és a’ Publikumnak meghajtván magát, megtette az irtóztató ugrást a’ vizomlásába.”
Patch következő állomása a szomszédos Rochester volt, ahol a várost átszelő Genesee folyón több vízesés is zubogott. Az egyiknél november 6-án tervezett ugrani, előtte egy hétig reklámozta a helyi lapokban az attrakciót. A hirdetés azt hangsúlyozta, hogy az ugrás során nem lehet hibázni, és Patch azt is megígérte, hogy a medvebocs is ugrani fog. Az ugrás napján nem hagyta csalódni a folyó partján összegyűlt nagyjából nyolcezer embert. Bedobta a medvebocsot a folyóba, és amikor látta, hogy az állat túlélte a 30 méteres zuhanást, ő is leugrott.
Az előadás sikeres volt, de Patch nem volt elégedett a bevétellel, ezért úgy gondolta, még egyet ugrik. Az újabb hirdetések Patch „utolsó ugrásaként” hirdették az eseményt, arra célozva, hogy az 1829-es szezonban ez lesz az utolsó ilyen mutatvány. És a november 13-ra, péntekre szervezett produkció valóban Patch utolsó ugrása lett – életében.
Ilyen a hírnév
A vízesés természetes sziklapárkánya fölé egy nyolcméteres emelvényt húztak fel, így a második rochesteri ugrás során Patch már 38 méteres mélységbe vetette magát. Mielőtt ugrott, a feljegyzések szerint Napóleonnal példálózott a közönségnek mondván, Napóleon sok mindent meghódított, de a Genesee vízesése kifogna rajta is. „Ez rám maradt, és én meg tudom csinálni, és meg is fogom csinálni!” – kiáltotta, aztán ugrott. Ezúttal viszont nem bukkant fel a víz alól. Ha az 1799-es születési dátumnak hinni lehet, csupán harmincéves volt.
Hogy milyen végzetes hiba miatt lett halálos Patchnek éppen ez az ugrása, sosem derült ki. Mindenesetre már a levegőben gond volt: esés közben a férfi végtagjai szétterültek, nem szorította maga mellé karját és lábát érkezéskor. A teste oldalával csapódott a vízbe, hangosabban, mint a korábbi ugrásai során. Patch holttestét csak hónapokkal később tudták felboncolni, akkor az orvos azt írta le, hogy zuhanás közben megrepedtek a férfi erei a levegő hőmérsékletének hirtelen változása miatt, de ez erősen vitatható. Voltak olyanok is, akik tudni vélték, hogy Patch tök részegen ugrott, és ez okozta a vesztét. A Hasznos mulatságok megint naprakész volt:
Patch nimbuszára jellemző, hogy sokan kétkedtek abban, hogy tényleg meghalt. Pár hónapig azt pletykálták a környéken, hogy a férfi a vízesés tövében egy barlangban rejtőzött el, és élvezi az általa keltett felhajtást. Egy olyan elmélet is keringett, ami szerint Patch egy bábut dobott le maga helyett a mélybe. 1830 márciusában azonban bebizonyosodott, hogy a mutatványos már nem él, amikor Charlotte városka közelében egy farmer feltörte a jeget a befagyott folyón, mert vizet akart vinni a lovainak, a jég alatt pedig megtalálta Patch holttestét. Nagyjából 11 kilométerre volt az ugrás helyszínétől.
Patch hírneve a halála után több évtizedig kitartott, versek, dalok, színdarabok készültek a kalandjairól. Még az 1870-es években is születtek róla könyvek, a 19. századi daredevilek pedig sokáig kapták meg az „új Sam Patch” ragadványnevet. Az Egyesült Államok hetedik elnöke, Andrew Jackson is tisztelte Patch emlékét, és róla nevezte el a kedvenc lovát. Patch sírja ma már jelöletlen, valahol Charlotte egyik régi temetőjében nyugszik, nem messze onnan, ahol megtalálták. A sírt a halála utáni években egy egyszerű fadeszka jelezte, amire a következő szavak voltak írva: „Itt nyugszik Sam Patch – Ilyen a hírnév”.
Források: The Dollop, Atlas Obscura, NYup, NYC Ghosts, Arcanum DT/Hasznos Mulatságok
