Olimpia a hidegháborúban: a CIA sztársportolókkal próbált disszidálásra bírni egy szovjet olimpikont

Az olimpikonok élete nem csak játék és mese. „Az olimpia igazán kiváló terep a kémkedéshez. Rengeteg magas rangú ember, magas rangú vezetők, diplomaták, üzletemberek, hírességek gyűlnek össze egy helyen. Olyan, mint egy édességbolt kémeknek” – mondta Barbara Keys, az angliai Durham Egyetem történésze. „Mindenki azt hiszi, hogy csak a jóakarat helyszíne, de az országoknak olyan intézkedéseket kell hozniuk, amelyek védik a saját érdekeiket, és valójában e felelősségük elhanyagolása lenne, ha nem keresnének erre lehetőséget” az olimpiákon is Doug Patteson korábbi CIA-ügynök szerint, aki ma már a New Hampshire-i Egyetemen tanít.

Az természetesen nem titok, hogy manapság is a nemzetközi kapcsolatok mindennapos része a hírszerző és az elhárító tevékenység, így az lenne a meglepő, ha az olimpia teljesen kémmentes lenne. A hidegháború évtizedeiben azonban még jó néhány fokozattal magasabb fordulatszámon pörgött a titkosszolgálati munka, és így az olimpiai kémjátszmák tétje is még nagyobb volt.

Az olimpia nyilván akkoriban is a békés versengés terepe volt, de még nagyobb hangsúlyt kapott az érmekben formát öltő szimbolikus küzdelem az olyan szembenálló hatalmak között, mint az Egyesült Államok és a Szovjetunió. Ennél is erősebb – és a hidegháborús propagandának kiváló alapanyagot szolgáltató – szimbolikus üzenet volt azonban, ha a keleti blokk egy-egy élsportolója úgy döntött, hogy a verseny után nem haza utazik, hanem nyugaton próbál új életet kezdeni. Ezért a CIA kifejezetten kereste is a lehetőségét annak, hogy az ilyesmit elősegítse.

Ez már csak azért sem volt elrugaszkodott elképzelés, mert az olimpiai disszidálásnak nagy hagyományai vannak. Magyar szempontból elsősorban a melbourne-i olimpia juthat eszünkbe, amelyet alig egy hónappal az 1956-os forradalom leverése után rendeztek, és a 83 fős magyar különítmény kevesebb mint fele tért haza. De elég csak a legutóbbi olimpiáig visszamenni az időben: 2021-ben a belarusz futó, Krisztyina Tyimanovszkaja Lengyelországtól kért diplomáciai menedéket Tokióban, és ma már lengyel színekben is versenyez.

A CIA már korábban is ott legyeskedett az olimpiákon, Melbourne-ben például propagandaanyagokat osztogattak. Négy évvel később, az 1960-as római olimpiára viszont ennél proaktívabban készültek: célba vettek egy prominens szovjet olimpikont, hogy az akcióba beszervezett amerikai sztársportolók segítségével átcsábítsák Amerikába. Azt az Igor Ter-Ovaneszjant nézték ki maguknak, akiről úgy gondolták, az ukrán gyökerei miatt őt ért hátrányos megkülönböztetés hatására hajlamos lehet a disszidálásra.

A műveletet az Aerodynamic fedőnevű program keretében az azt vezető Mikola Lebegy (később amerikai állampolgárságot kapott, így Mykola Lebedként is hivatkozhatnánk rá) irányította. Az Aerodynamic célja az volt, hogy feltüzelje a szovjetellenes ukrán ellenállást. Ebben az ukrán Lebegynek volt is tapasztalata, ugyanis háborús bűnökkel vádolták, amiért segített egy erőszakos ukrán nacionalista paramilitáris csoportot, azt az Ukrán Felkelő Hadsereget (UPA), amely többek között az 1941-es lvivi mészárlásban is szerepet játszott. Ennek ellenére a háború után a CIA beszervezte őt, noha az amerikai katonai elhárítás egy jelentése is csak úgy jellemezte, mint „jól ismert szadista”.

Ter-Ovaneszjan nem akárki volt. 1956-tól kezdve összesen öt olimpián vett részt, 1960-ban Rómában és négy évvel később Tokióban bronzérmet is szerzett. Ő volt az első európai távolugró, aki nyolc méter fölötti eredményt ért el. 1962-ben a 831 centiméteres ugrásával világcsúcsot döntött, majd öt évvel később beállította a 835 centiméteres akkori csúcsot.

A szovjet olimpikon elcsábítására első körben Al Cantellót környékezte meg a CIA. A 2024 elején meghalt amerikai gerelyhajító csak jóval később, egy 2017-es interjúban beszélt először a titkosszolgálati kalandjáról. Elmondása szerint 1959 vége felé csörgött a telefon, egy ismeretlen találkozóra hívta egy washingtoni hotelbe, ahová el is ment, és egy tört angollal beszélő férfi várta őt. A beszámolója a találkozóról egészen kémregényes, még az italába csempészett igazságszérum is előkerül, de ami tény, hogy a titokzatos ismeretlen Ter-Ovaneszjanról kérdezte őt, akivel néhány hónappal korábban összebarátkozott egy philadelphiai amerikai–szovjet atlétikai találkozón.

A szovjet sportoló akkor erős érdeklődést mutatott az Egyesült Államok iránt, és még a disszidálás gondolata is felmerült, amire Cantello azt mondta, beszél majd valakivel erről a lehetőségről. A washingtoni hotelben az ismeretlen férfi azt kérdezte tőle, mennyire értékelte komolynak Ter-Ovaneszjan szándékát: valóban kész lenne elhagyni a hazáját, vagy csak amolyan fiatalos hév szólt belőle. Cantello azt felelte, hogy szerinte a szovjet csak felmérte ezt a lehetőséget, de komoly lépéseket nem tett a disszidálás érdekében. A találkozó állítása szerint ezzel véget is ért.

Cantello a 2017-es interjúban azt mondta, a római CIA-s kalandban ő csak mellékszereplő volt, a főszerepet a sprintfutó Dave Sime játszotta. A 2016-ban meghalt Sime-ról valóban ismert, hogy beszervezte a CIA, de néhány dologra máshogy emlékezett, mint ami a titkosítás alól feloldott iratokból kirajzolódik. Utóbbiak alapján a dolog nagyjából úgy történt, hogy Rómában Cantello újra találkozott Ter-Ovaneszjannal, aki újra a disszidálásról beszélt neki. Cantello ezt elmesélte barátjának, Sime-nak, aki értesítette a CIA-s tartótisztjét. A CIA Sime-on keresztül Cantellót kérte meg arra, hogy szervezzen meg egy találkozót a szovjet sportoló és egy ügynök között. Ez meg is történt, és Cantello a két fél bemutatása után magukra hagyta őket.

Erről a találkozóról egy jelentés is elérhető. Ebben az ügynök egyrészt részletezi, hogy mivel nem tudhatták, hogy a távolugró valóban jóhiszeműen jár-e el, megszervezte a találka megfigyelését, illetve gondoskodott arról, hogy le tudja rázni azt, aki esetleg őt próbálná közben megfigyelni. Másrészt beszámol arról, hogy a találkozó nem bizonyult gyümölcsözőnek: „Tekintettel arra, hogy az Alany az ukrán nacionalizmus halvány jeleit mutatta, azt mondtam Cantellónak, hogy az Alanynak azon a néven mutasson be, hogy [kitakarva], ami egy tipikus ukrán vezetéknév. Cantello szerint Alany örült, hogy egy ukrán fog vele beszélgetni. […] A találkozó során Alany semmilyen módon nem mutatott semmilyen nacionalista érzelmet.”

Ter-Ovaneszjan végül sosem disszidált. A két olimpiai bronza mellé három Európa-bajnoki aranyat és két ezüstöt is szerzett, később pedig edzőként dolgozott, és több állami kitüntetést is kapott. Ma is él, 86 éves. Sime, aki 2016-ban halt meg, Rómában ezüstérmes lett 100 méteres síkfutásban. Cantello akkoriban épp a gerelyhajítás világcsúcstartója volt, ezért nagy reményekkel érkezett az olimpiára, de jellegzetes, előrevetődéssel megtámogatott dobóstílusával végül csak a tizedik helyet szerezte meg. Több olimpián nem is indult, de visszavonulása után legendás edzői karriert futott be. 2024 januárjában, 92 évesen halt meg.

Az egykori CIA-ügynök Doug Patteson szinte biztos, hogy hatvannégy évvel később, a párizsi olimpián is folynak titkosszolgálati műveletek több ország részéről is. „Még mindig vannak olyan »kemény célországok« vagy »kiemelt gyűjtési célpontok«, amelyek még mindig küldenek küldöttségeket az olimpiára. Ez egyike azon ritka helyeknek a világon, ahol iráni sportolók, kormánytisztviselők és mások szemtől szemben találkoznak nyugati sportolókkal és tisztviselőkkel” – mondta, arra utalva, hogy egy olimpia még a 21. században is vonzó célpont lehet a kémkedésre.