„Kezd banánköztársaság-hangulata lenni a dolognak. Hoznak egy rossz intézkedést, amit aztán újabb rossz intézkedésekkel akarnak korrigálni”
– indított egy névtelenséget kérő élelmiszeripari forrásunk, amikor a szerda esti készletezési kormányrendeletről kérdeztük.
A friss szabály megduplázza az ársapkás ételekből kötelezően raktáron tartandó mennyiséget a kiskereskedők számára. A gyakorlatban ez annyit tesz, hogy a 2021-ben befagyasztott árú termékekből a 2021-es átlagos napi készlet, a 2022-ben befagyasztott árak esetében pedig a 2022-es átlagos napi készlet kétszeresét kell tartaniuk a boltoknak.
Ez a kormány válasza az ársapka által okozott áruhiányra: újabb piacszabályozás, amellyel a megborított egyensúly körülményei között próbálják valahogy visszabillenteni a rendszert.
Az általunk megkérdezett szereplők szerint azonban ez semmi jóra nem fog vezetni. Ahogy maga az ársapka a kisebb és a magyar kiskereskedelmi cégeket sújtja a leginkább, úgy ez a szabály is nekik fog jobban fájni, miközben a beszállítói oldalra nehezen teljesíthető elvárásokat ró és felborítja a kialakult ellátási láncokat.
A mennyiségi korlát tartotta kordában a fogyasztást
A hatósági árakra a fogyasztók – teljesen racionális módon – fokozott kereslettel reagáltak az érintett termékekből, ami állandó áruhiányt okoz. „Az ársapkás élelmiszerekből legalább másfélszerese a fogyasztás a tavalyi szintnek. Ez nem jelenthet mást, mint hogy az otthoni háztartási készleteket töltik fel az emberek, magyarán az ársapka kivezetése utáni időkre spekulálnak. Kérdés, hogy egy piacgazdaságban kényszeríthet-e az állam magáncégeket, hogy folyamatosan veszteséget termelve mások spekulációs tevékenységét finanszírozzák” – mondta a Telexnek Raskó György agrárközgazdász, aki szerint ha az érintett vállalatok bíróságra vinnék ezt az ügyet, jó esélyeik lennének nyerni.
Jogi úton még senki nem próbálta támadni a hatósági árszabályozást, igaz, az áruházi készletek eddig elvárt szintje (az ársapka előtti, átlagos napi mennyiség) nem fenyegetett azzal, hogy egy még kezelhető pontot meghaladjon a fogyasztás mértéke – a készlet előírt szintjének duplázásával ez borul január közepétől.
Hogy pontosan mekkora terhet jelent majd a változás, arra még becslések sincsenek – mondta érdeklődésünkre Vámos György, az Országos Kereskedelmi Szövetség főtitkára, aki szerint egyelőre csak az a biztos, hogy az intézkedés újabb plusz költséget jelent a szektornak. Ennek mértéke lánconként is változhat, elsősorban annak függvényében, milyen a vásárlói kör, mennyivel fognak majd ezek után többet venni náluk az ársapkás élelmiszerekből. Vámos szerint ezekben a pillanatokban lázas fejtörés és számolgatás zajlik mindenhol, és már számos aggály felmerült az új, rövid határidővel bevezetett elvárással kapcsolatban.
Az ársapkás élelmiszerek túlfogyasztását eddig az tartotta kordában, hogy egyszerűen kifogytak a boltokból ezek a termékek. A vásárló akkor tudott belőlük venni, ha jókor volt jó helyen, korán érkezett, pont elcsípte a kipakolást. Ez egyúttal ahhoz is hozzájárult, hogy az emberek más, drágább termékekből is vásároljanak.
„Például ha valaki hatósági áras sertéscombot akart venni, de azt éppen nem kapott, akkor helyette megvette a lapockát vagy a karajt. A tejnél ugyanez a helyzet: a 1,5%-os és a 3,6%-os, nem ármaximált UHT-tejek iránti keresletet gyakorlatilag az tartotta fenn, hogy a 2,8%-os gyakran nem volt hozzáférhető. Ha a kötelező készletet a kétszeresére növeljük, az le fogja törni az igényt a hasonló termékekre, ezekkel is kezdeni kell majd valamit” – mondta egy élelmiszeripari forrásunk.
Ki fogja mindezt leszállítani?
Persze ez a probléma csak akkor áll fenn, ha egyáltalán kivitelezhető lesz a gyakorlatban, amit a kiskereskedőktől elvár az új rendelet. Ezzel kapcsolatban vannak kételyek, a Portfoliónak névtelenül nyilatkozó szakmai forrás szerint például „a magyar ipar nem fogja tudni teljesíteni a kétszeres rendelést az árstopos termékekből”, hiszen „számos esetben már az egyszeres mennyiséget sem tudták biztosítani”. Hasonló aggodalmakról számoltak be a Telexnek is élelmiszeripari források. Különösen érdekes lesz például, hogyan fogják a hatósági áras húsokból (csirke far-hát, mell, sertéscomb) az elvárt mennyiséget leszállítani a húsipari cégek.
„Ez a rendelet totálisan eltéríti a húskereskedelmet a normális készletezési menettől és még jobban felborítja a fogyasztási mintákat” – mondta egy forrásunk.
„A Magyarországon évente levágott 4,5 millió disznónak 9 millió olyan lába van, amiből comb lesz. Ez akkor is így van, ha megduplázzák az elvárt készletszintet, egy rendelettől nem lesz a disznónak 8 lába.”
Ez a gyakorlatban valószínűleg azt fogja jelenteni, hogy a kereskedő – ha tartani akarja magát a szabályhoz – kénytelen lehet külföldről importálni az értékesített sertéscomb vagy csirkemell egy részét, még nagyobb mínuszt generálva magának ezeken a terméken. A veszteség keletkezése az árstopos húsoknál már ősszel is nagyon látszott, az Agrárgazdasági Kutatóintézet adatai alapján komoly rés tátong a beszerzési és az értékesítési ár között.
Képzeljük el ugyanezt a modellt úgy, hogy a csirke- vagy disznóhúst külföldről kell idehozni, miközben a magyar húsipari szereplő nem tud belföldön, a jól bejáratott élelmiszerláncon belül megszabadulni a levágott állat többi részétől (pl. karajtól, lapockától), hiszen ezeket kiszorítja a polcokról a mesterségesen olcsósított comb.
Egy ilyen intézkedés tehát alapjaiban bolygatja meg a beszállítói láncokat, az import és export beállt gyakorlatát a cégeknél; új kapcsolatokat kell létesíteni, régieket újragondolni. Ráadásul mindezt megdöbbentően rövid – az évkezdettől számított két héten belüli – határidővel, de azt nem tudjuk, mennyi időre, hiszen ahogy a benzin esetében láttuk, komoly probléma esetén a kormány kész pár nap alatt 180 fokos fordulatot venni ezekben az ügyekben.
A kicsik és a magyarok járhatnak rosszul ezzel is
A készletezési rendeletre sajnos ugyanúgy igaz, mint a hatósági árra, hogy a legnagyobb mértékben a kis, független és a magyar tulajdonú cégeknek fog ártani – mondta Raskó György kiemelve, hogy
az idén bezárt több ezer, élelmiszert áruló kiskereskedelmi egység többségében magyar vállalkozás volt.
Ezeket az elszálló rezsiárak mellett az is sújtotta, hogy az árstopos termékeken keletkező veszteségüket nem tudták olyan hatékonyan szétteríteni a termékpalettájuk többi részén, mint a nagyok.
„A három diszkontlánc (Aldi, Penny Market, Lidl) piaci részesedése az idén 32 százalékról 38 százalékra ugrott fel, az új vásárlók más, részben magyar láncoktól pártoltak át” – magyarázta Raskó, aki szerint az éves eredményekből is látszani fog, hogy ezek a cégek nem szenvednek annyira az árstopoktól. A többi termék árának emelésével akár nyereségesek tudnak maradni, miközben a szűkebb termékpalettával rendelkező kisebb boltok (zömében magyar szereplők) veszteségbe fordulnak.
A készletezési rendelet ugyanezt a trendet erősíti tovább Raskó szerint: a nagyok, akik elegendő likviditással és nagy raktárkapacitással rendelkeznek, nem fognak úgy szenvedni, mint a kicsik, akiknek egyikből sincs elég.
A magánvállalkozók terheinek enyhítésére eddig átfogó megoldást nem terjesztett fel a kormány, egy 8 milliárd forint keretösszegű pályázatot hirdettek csak meg falusi kisboltok részére.
A készletezési előírás ráadásul nemcsak a boltok, de a beszállítók szintjén, valamint a két oldal viszonyának dinamikájában is érződni fog. Ha a kiskereskedőnek egy bizonyos fajta terméket kell nagy mennyiségben tartania, akkor a beszállítótól ennek a biztosítását várja el, méghozzá az elképzelhető legnyomottabb áron, hiszen még így is csak mínusza keletkezik rajta.
Forrásaink szerint az ársapka önmagában is rosszat tett a kereskedők és beszállítók közötti partnerkapcsolatoknak. „A hatósági áras termékeknél, amelyeken a kereskedő folyamatosan veszteséget realizál, sokkal kevésbé hajlandó az átadási árakban nagyvonalúan megegyezni. A dupla készletezési kötelezettség ezen pláne nem fog segíteni azzal, hogy további nyomást helyez ezekre a kapcsolatokra” – mondták a Telexnek.
Kártékony, de jól eladható
A piaci logikából adódóan jó eséllyel azt fogjuk látni, hogy azok a magyarországi szereplők, amelyek exportképesek, jó külkapcsolatokkal rendelkeznek, sokkal szívesebben viszik majd ki az országból a terméküket, mint hogy itthon harcoljanak a nagy láncokkal az árstopos ételek átadási árán, miközben a többi terméküket kiszorítja a polcokról az ármaximált cikkek. Ezek az exportképes cégek – amelyeket tehát kevésbé sújt a piactorzítás – jellemzően nagyobbak és/vagy már eleve külföldi tulajdonban vannak, miközben a kis és közepes magyar beszállítók nem tudnak ilyen rugalmasak lenni.
Végeredményben könnyen lehet, hogy mind a kiskereskedelmi láncoknál, mind az élelmiszeripari beszállítóknál koncentrációt fognak eredményezni a kormány intézkedései az exportálók és a külföldi nagyvállalatok javára.
Ez éppenséggel minden szinten ellentétes azzal a céllal, amelyet Orbán Viktor miniszterelnök és köre 12 éve folyton hangsúlyoz: a kicsi, magyar szereplők segítésével és a stratégiai ágazatnak tekintett kiskereskedelem és élelmiszeripar hazai kézben tartásával. Eközben arra sincs bizonyíték, hogy az árstopok összességében fékeznék a rekordszinten álló élelmiszerinflációt, sőt, éppen ennek az ellenkezője látszik kirajzolódni.
Az intézkedések gyakorlati hasznának hiányát számításba véve nem nagyon következtethetünk másra, mint hogy az élelmiszerpiacot széttorzító szabályozásoknak kizárólag kommunikációs szerepük van: hozzátesznek a kormány népszerűségéhez, amely még ezekben a válságos időkben is magas szinten áll.
