A klasszikus borravaló eddig sem volt adóköteles – de akkor mire gondolhatott Orbán Viktor?

Orbán Viktor miniszterelnök július 19-én úgy fogalmazott, hogy figyelemre méltónak tartja Donald Trump amerikai republikánus elnökjelölt javaslatát a borravaló adómentességéről, és Magyarországon sem látja annak szükségét, hogy a borravalót adóztassák. Csakhogy a klasszikus borravaló eddig sem volt adóköteles, de Bagdi Lajos, a Niveus Consulting Group partnerének segítségével megnéztük, hogy mire gondolhatott a miniszterelnök.

Ebben a kategóriában meg kell különböztetni a készpénzes borravalót, a kártyás fizetésnél adott digitális borravalót és a szolgáltató által kikötött szervizdíjat.

A többit tartsa meg!

Valószínűleg a filmeken kívül soha senki nem mondja azt a pincérnek, hogy a „többit tartsa meg”, mindenesetre az ilyen, készpénzben adott borravaló, amit közvetlenül fizetünk pincérnek, szállodai londinernek, taxisofőrnek, eddig is adómentes volt.

Ha valaki bemegy egy kávézóba, és szimpatikus a pincér, az elégedett ügyfél szívesen ad a fizetésnél tíz százalékot a jó szolgálatért. Ha ez készpénzben történik, az adómentes, vagyis a miniszterelnök nem erre az esetre gondolhatott.

2700? Üssön 3000-et!

Más a helyzet, ha az ügyfél a bankkártyás fizetést választja, de jelzi, hogy magasabb összeget fizetne, vagyis adna borravalót. Ez a befizetés bekerül a cég számlájára, nem adómentes, nem is különül el a cég más bevételeitől, hacsak nincs olyan belső elszámolási rendszer, ami közvetlenül személy szerint az adott pincérnek dedikálná a különbözetet.

Sok esetben ilyenkor a cég visszaosztja ezt a kollégák között, de a munkavállalók ilyen javadalmazása adóköteles.

Ha a miniszterelnök itt is változást szeretne, leválasztható a szolgáltató egyéb bevételeitől ez a rész, de azért ez elszámolás-technikailag nem lesz könnyű.

„A számla szervizdíjat tartalmaz”

És végül van a szervizdíj, vagy felszolgálási díj, amikor maga a szolgáltató köti ki, hogy 10-15 százalékkal nagyobb összeget kér, mint ami az egyes tételekből adódna. Ez szintén nem adómentes, vagyis esetleg erre is gondolhatott a miniszterelnök.

Amikor valaki az étteremben megkérdezi, hogy a számla tartalmaz-e szervizdíjat, gyakran kap ironikus, keserű választ, „igen, de azt nem mi kapjuk” – vagyis a pincér jelzi, hogy azzal nem ő jár jól. Ez a tétel tehát legtöbbször inkább az éttermek bevétele, mint borravaló, ennek ellenére kevesen fejelik meg a 10 százalékos kiszolgálási díjakat további borravalóval. Azon ritka esetekben, amikor mégis kiosztja a szervizdíjat vagy annak egy részét a munkáltató a dolgozók között, ezt adókötelesen tudja megtenni, vagyis kevesebb nettóban, mint amennyit a vendég otthagyott.

Itt tehát megint csak lehetne terepe az adómentesítésnek, ez azonban már messzebb visz, és akár nemzetgazdaságilag is jelentős lehet. Sajnos pontos adataink nincsenek, nem tudjuk, hogy a szervizdíjjal is számoló magyar vendéglátóipari egységek mekkora bevételt érnek el, de ha 110 milliárd forintos forgalmat generálnak, akkor ott 10 százalékkal kalkulálva 10 milliárd forint volt csak a felszolgálási díj. Ha ez adómentessé válik, mérhető a költségvetési kiesés.

A kormányfő tehát mondott valamit, de annak értelmezése a részletek ismeretében lesz csak lehetséges. Előzetesen is felmerül a kérdés ugyanakkor, hogy amennyiben a szolgáltatók kasszájába befolyó összeg egy része adómentessé válik, azzal vissza lehet-e élni. Vagyis a kávézó a 90-10 százalékos listaár-szervizdíj arányt eltolhatja-e 70-30-ra az adóelőny miatt. Bagdi Lajos szerint végül ez aligha lesz lehetséges, mert a jogszabályalkotó Pénzügyminisztérium majd biztosan beépít valamilyen korlátozást ennek elkerülése érdekében.