Lengyel igazságügyi miniszter: Nem csettintésre fogunk tudni rendet rakni, de a közmédia már független

Kicsit több mint fél év telt el azóta, hogy Lengyelországban a Jog és Igazságosság pártja elvesztette a választást, és a Donald Tusk mögött álló koalíció (Polgári Platform, Harmadik Út, Baloldal) alapíthatott kormányt. Az új vezetésre komoly feladat várt: vissza kell építeni a jogállamiságot. Egyik legfontosabb eleme ennek a lengyel igazságügy gatyába rázása, amiért Adam Bodnar igazságügyi miniszter lett a felelős.

Bodnar hétfőn a CEU Demokrácia Intézet paneljén tartott előadást arról, hogy hogy haladnak a munkával, mik a kihívások. Jogtudós professzorokkal beszélt beszélgetés keretében. Ezen felmerült, hogyan korlátozza saját hatalmát most a lengyel kormánypárt, kellemes hely-e nekik az új közmédia, és hogy mit tanulhat a lengyel kísérletezésből az EU és Magyarország. A beszélgetést itt lehetett élőben követni.

A bírói testület a bűzlő hal feje

Bodnar nem klasszikus politikai pályát futott be, ugyanis a szenátorrá választása és miniszteri kinevezése előtt a Helsinki Bizottság emberi jogi biztosa volt, és jogvédő aktivistaként tevékenykedett. A miniszterség mellett most Bodnar az ország főügyésze is, mert a korábbi kormány összevonta ezt a két titulust. Most azon dolgozik, hogy a két hivatal ismét különválhasson.

A kormányalapítás után a kormánykoalíció kiadott egy közös nyilatkozatot, amelyben lefektették, hogy pontosan milyen elvek alapján kívánják visszaépíteni a lengyel jogállamiságot. A folyamathoz többek között az Európai Emberi Jogi Bíróság és a Velencei Bizottság ajánlásait veszik alapul, amikre Bodnar a beszélgetés közben is többször hivatkozott. Több különböző akcióterv is létezik, de általános elvek a következők:

• Visszaillesztik Lengyelországot az EU-ba, például azzal, hogy végrehajtják Strasbourg korábbi rendelkezéseit és megváltoztatják a korábbi kormány folyamatban lévő ügyekkel kapcsolatos álláspontját.
• Rendezik a befagyasztott uniós pénzeszközök helyzetét.
• Végrehajtják az EU jogállamiságra vonatkozó cselekvési tervét, hogy kikerüljenek a hetes cikkes eljárás alól – ehhez jó úton is haladnak.
• Csatlakoznak az Európai Ügyészséghez, amihez egyébként nem is lesz szükség jogszabály-módosításra.

A célok eléréséhez egy halom ajánlást kell gyakorlatba ültetni, azonban bizonyos esetekben csak nagyon nehezen tud átírni törvényeket a kormánykoalíció, ugyanis a köztársasági elnök még mindig Andzrej Duda, aki megvétózhat törvényeket. A vétója felülírásához a kormánynak nincs meg a szükséges 3/5-ös többsége a parlamentben, így könnyen lehet, hogy egy sor változtatást csak Duda 2025-ig tartó mandátumának lejárta után fognak tudni beiktatni.

Az egyik legproblémásabb tényező, amellyel valamit kezdeni kell, a bírói testület, ugyanis az elmúlt években több testületbe, például az alkotmánybíróságba és igazságszolgáltatási tanácsba is, a PiS-kormány nevezett ki embereket egy 2017-es törvénymódosítás segítségével. A bírói testület tehát politikailag befolyásolttá vált – magyarázza Bodnar, aki most azon dolgozik, hogy visszatérhessenek a 2017 előtti gyakorlatra, amikor még a bírói szervezetek választottak elnököket maguk közül.

Csak egy példa, amiért fontos lenne a nem politikailag befolyásolt alkotmánybírók léte: a lengyel parlament nemrég vizsgálóbizottságot hozott létre, hogy kiderítsék, visszaélt-e az előző kormány a Pegasus izraeli kémszoftverrel. A testület a tavaly leváltott kormánypárt, a PiS vezetőit, köztük Jarosław Kaczyńskit hallgatta volna ki. Ám az alkotmánybíróság úgy döntött, hogy a parlament állásfoglalása ezzel kapcsolatban alkotmányellenes, és leállították a bizottság vizsgálatát.

Az is problémás, hogy az ország legfelsőbb bíróságán és törvényszékein van kétezer úgynevezett „újbíró”, akiket 2018 után léptettek elő. Ezeknek a fele olyan, akiknek a szakmai előrehaladás alapján aktuális volt a kinevezése, de 20 százalékuk például az egyetemen éppen hogy lediplomázott jogász volt, akik egyből bírói kinevezést kaptak.

Tulajdonképpen a bírói testületeknek ez a felépítése az, ami az „eredendő bűn”, Bodnar szerint ezt a legfontosabb kezelni. Összességében reformra szorul többek között a bírói kinevezésekre, törvényszékek felépítésére, az alkotmánybíróságra vonatkozó törvény is. Duda azonban kijelentette, hogy nem fog aláírni semmilyen olyan törvénymódosítást, amivel megkérdőjeleznék azokat a bírói kinevezéseket, amiket ő maga vitt véghez 2018 után, és az ő leköszönésével sem biztos, hogy egy olyan utód jön, aki ezeket aláírja.

Mivel arra nincs lehetőség, hogy a PiS-szimpatizáns bírókat csak úgy kiebrudalják, Bodnar a problémát azzal orvosolja, hogy saját jogkörével élve kinevezett „ad hoc” fegyelmi bírókat, akik beavatkozhatnak, vagy teljesen átvehetnek egyes ügyeket más bíróktól, amennyiben az adott ügy például arra szolgál, hogy az EU-joggal szembemenő ítélet szülessen.

Az új kinevezések esetében több alkalommal is nyílt pályázatokat hirdet meg az igazságügyi minisztérium – például az európai emberi jogok bírói testületének lengyel tagját is most pályáztatják. Más testületek esetében Bodnar azt a gyakorlatot alakította ki – a saját hatalmát behatárolva –, hogy ha valahol üresedés van, akkor ajánlást kér az adott törvényszéktől, és az általuk ajánlott két jelölt közül nevezi ki valamelyiket.

Felelősségre vonás, közmédia, választópolgári elvárások

Egy másik nagyon érdekes kérdés, amit a lengyelek felvetettek, a felelősségre vonás kérdése. Bodnar még azt is elképzelhetőnek tartja, hogy büntetőjogi kategóriás perek indulnak olyan esetek miatt, amelyekben sikkasztottak, vagy a demokratikus intézményrendszert támadták – például az aktivisták vagy bírók ellen folytattak gyűlöletkampányokat. Egy sor olyan esetet is újra kell vizsgálni, amiket csak simán ejtettek a bíróságok vagy az ügyészség. A miniszter ragaszkodott hozzá, hogy nem a meghozott ítéleteikért vonnának felelősségre bírókat, hanem azért, mert esetenként a lengyel bíró strasbourgi bírósággal szembemenve nem volt hajlandó gyakorlatba ültetni az európai ítéletet. Ugyanakkor soha nem volt igazán jó alkotmányos rendszer arra, hogy felelősségre vonjanak, ennek a módját még ki kell dolgozni.

Az egyik terület, ahol bizony már elindult a felelősségre vonás – igaz, nem jogi értelemben – az a közmédia. Decemberben a lengyel kulturális és örökségvédelmi miniszter, Bartlomiej Sienkiewicz, egy jogi kiskapura hivatkozva egy héttel a beiktatása után bejelentette, hogy felszámolási eljárást indít a közszolgálati média ellen. A lengyel köztévé, a TVP propagandistáit hipp-hopp kipaterolták, és helyükre új embereket neveztek ki, erről bővebben itt írtunk. Bodnar a panelbeszélgetés során kapott kérdést a közmédiában történt tisztogatásról. Azt mondta, nem az volt a cél, hogy ezzel a megosztó intézkedéssel a jelenlegi kormánynak kényelmes médiumot alakítsanak ki.

„Érdekes módon a végeredménye ennek a folyamatnak az, hogy ha én oda most bemegyek, halálfélelmem van, hogy milyen kérdéseket tesznek majd fel nekem. Mert az újságírók, akik ott vannak, függetlenek és magas szakmai színvonalon dolgoznak”

– mondta.

Az emberek azt hiszik, hogy az új kormány olyan, mint a Bosszúállók, akik egy csettintéssel megoldják a problémákat. Közben viszont ehhez humán erőforrásra van szükség, és tiszteletben kell tartani a jogállamisági alapvetéseket is. A választók arra számítanak, hogy egy ilyen igazságügyi reform majd azt eredményezi, hogy az őket leginkább érintő területek változnak: felgyorsulnak a bírósági ügyek, kicsit változik a családjogi eljárások menete.

A jogállamiság kérdése korábban nem foglalkoztatta nagyon a lengyeleket, ebben viszont fordulópont volt Bodnar szerint az abortusztörvény szigorítása 2021-ben, ami miatt tízezrek tüntettek országszerte. Mindez rámutatott arra is, hogy át kell gondolni, mi a civil társadalom szerepe a jogállamiság védelmében. A miniszter az nevelést látja erre megoldásnak.

Mi tanulhat belőle Budapest és Brüsszel?

A panelbeszélgetés során szóba került még Magyarország és Lengyelország jogállamiság szempontjából hasonló helyzete. Bárd Petra, a Radboud Egyetem professzora szerint míg Lengyelországban a bírói testületek összeállítása okoz problémát, nálunk nem ez lenne a legnagyobb akadály a jogállamiság visszaállításakor. Ugyanakkor egy esetleges kormányváltás esetén Magyarországnak hasonló ügyeket kéne végigvennie, amelyeknek egy része nem törvénymódosításoktól függ. Ilyen például a közmédia lejárató kampányainak elnémítása.

De vannak olyan esetek is, ahol a törvényhozás körülményei annyira különböznek, hogy nem lehet ugyanazt alkalmazni Budapesten, mint Varsóban. Ilyen például, hogy amíg a lengyel kormány jó esetben csak Duda lecseréléséig lenne viszonylag tehetetlen, addig egy új magyar kormánynak kétharmad nélkül meg lenne kötve a keze – már amennyiben tiszteletben tartja a hatályos törvényeket.

Bárd szerint egyes jogász akadémikusok mára megkérdőjelezik, hogy tiszteletben kell-e tartani olyan törvényeket, amelyek a jogállamiság leépítését segítik. A professzor szerint a köztes megoldás az lehetne, ha három kikötést betartva változtatnának törvényt: kerülni kell a jogi káoszt, kerülni kell az erőszakot, és meg kell akadályozni, hogy a kormányok minden választás után újraírják a jogrendszert.

És hogy mit tanulhat a lengyel kísérletezésből az EU? Ebben a kérdésben többféle megfejtést merült fel. A beszélgetésben részt vevő Dimitry Kochenov jogtudós szerint az egyik fontos tanulság, hogy az EU párbeszédben legyen a tagállamokkal a jogállamiság kérdését illetően. Bodnar szerint a mostani még az EU számára is új helyzet, és inkább azt tanulgatja az unió, hogy milyen keretek között hogyan lehet gyakorlatban alkalmazni a különböző cikkelyeket, például a 7-es cikkely szerinti jogállamisági eljárását.