Kínai hadgyakorlat, parlamenti verekedés és százezres tüntetés nyitotta a tajvani demokrácia új fejezetét

Laj Cseng-tö, avagy William Lai tajvani elnök múlt heti beiktatásáról előre lehetett borítékolni, hogy komoly visszhangot fog kiváltani. Kína általában hadgyakorlatokkal szokta üdvözölni az általa „függetlenségpártiként” leírt tajvani Demokratikus Progresszív Párt (DPP) politikusainak hivatalba lépését, és ez most sem volt máshogy.

A kínai szárazföldet és a szigetet elválasztó Tajvani-szorosban a Népi Felszabadító Hadsereg kétnapos repkedéssel és hajózással jelezte, hogy ha nagyon akarná, képes lenne bekeríteni a Kínai Népköztársaság által saját „szakadár tartományaként” kezelt, bár a gyakorlatban autonóm módon működő, demokratikus szigetet. Bár szakértők szerint az invázió nem reális, amerikai politikusok és tisztviselők úgy vélik, hogy a konfliktus esélye növekszik, és egyes tajvani hangok szerint ehhez Laj személye is hozzájárul.

Az már kevésbé tartozott a megszokott ügymenethez, hogy a beiktatást százezres tüntetéshullám kísérte, és nem Laj ellen, hanem a kormány mellett. A januári választásokon a DPP biztosan hozta az elnöki posztot a háromjelöltes versenyben, de parlamenti többségét elvesztette. A legtöbb törvényhozásbeli helyet a Kínai Nacionalista Párt, avagy a Kuomintang (KMT) szerezte, és mellette feljött egy harmadik, relatíve új párt, a Tajvani Néppárt (TPP) is, főként a DPP-ből gazdasági okokból kiábrándult fiatalok megszólításával. Így a DPP kisebbségből kénytelen kormányozni, ami rögtön komoly akadályt szült.

A két párt Laj beiktatására egy, a parlament felügyeleti jogköreit erősen kiterjesztő, a kormány szerint alkotmányellenes elemeket is tartalmazó törvénymódosítást tolt át a törvényhozáson. Erre az ellenzék szerint a korrupció felszámolása miatt van szükség, de a DPP és civil szervezetek szerint a motiváció inkább a politikai boszorkányüldözés és a két párt ellenfeleinek vegzálása. Amerikai hangok szerint ráadásul a kínai érdekek kiszolgálásának veszélye is felmerül.

Retorikai kötéltánc

Bár a hazai és nemzetközi sajtó szalagcímeiben azt emelte ki a beiktatási beszédről szóló beszámolóiban, hogy Laj felszólította Kínát, hagyjon fel a sziget fenyegetésével, a tajvani elnök szövege egy ennél kimértebb, sajátos kötéltánc volt a szavakkal és a „Tajvani-szoros két partját irányító entitás”, azaz Peking és Tajpej viszonyáról.

A meglehetősen furcsa és európai szemmel talán nehezen érthető szómágia lényege, hogy a tajvani elnök egyfelől próbálja jelezni, hogy nem akarja megváltoztatni a status quót és kikiáltani a független Tajvant, de egyúttal azt is szeretné érzékeltetni a belső és a külső publikum felé, hogy a gyakorlatban mégis csak egy szabad, autonóm entitás élén áll, amely ragaszkodik szabadságához.

Laj ezt illetően egyes értékelések szerint messzebb ment elődjénél, Caj Jingven exelnöknél. Míg Caj korábban elmosta a Kínai Népköztársaság és a Kínai Köztársaság viszonyát – általában a „pekingi hatóságok” vagy „a Tajvani-szoros másik oldala” néven hivatkozott a népköztársaságra –, addig Laj következetesen „Kína” néven emlegette Kínát, amit úgy is lehet érteni, hogy egy külön országról beszél. Azt is leszögezte, hogy a Kínai Köztársaság és a Kínai Népköztársaság nem alárendeltek egymásnak, ami hasonló benyomást kelt Pekingben. Elődjeivel szemben elhagyta a tajvani alkotmányra való hivatkozásokat is, amely kimondja, hogy egy Kína van.

Laj ugyanakkor más kérdésekben kooperatív hangnemet ütött meg, a turizmus és a felsőoktatási csereprogramok felújítását, a status quo fenntartását, egyenrangú felek közti párbeszédet ígért. Ez azonban nem hatotta meg a „pekingi hatóságokat”, amelyek szokásos módon a tajvani szeparatista erők és amerikai gazdáik közti nemzetellenes árulásként értékelték az új tajvani elnök beszédét. Egyes értékelések szerint ez azt is jelzi, hogy nagyjából mindegy, mint mond a tajvani vezetés, ha DPP-s politikus áll a sziget élén, semmiféle kooperatív üzenet nem oldja a pekingi hozzáállást: miután a Kínai Kommunista Pártnak az egyetlen elfogadható kimenetel az „újraegyesítés”, más szóval Tajvan pekingi uralom alá vonása, a kötéltánccal sem lehet érdemben deeszkalálni a helyzetet.

Kormányzati politikusok szerint Laj kicsivel egyenesebb beszéde is pusztán abból fakad, hogy Peking az utóbbi években erősebben próbálja korlátozni a tajpeji kormány cselekvési szabadságát, például nemzetközi szervezetekben való részvételét vagy harmadik országokhoz való közeledését. Ebben a helyzetben nincs sok tér a hátrálásra, legalábbis a DPP szerint: a tajvani társadalom több mint 60 százaléka tajvaninak tartja magát, azaz kvázi Kínától független identitással bír, a pekingi uralmat pedig nem fogadná el a sziget. Így más opció híján a nemzetközi kapcsolataik diverzifikálásával, a tajvani ügy amerikai, ázsiai és európai politikai támogatásának növelésével próbálnak ellenállni a nyomásnak.

Gyakorlatok

Laj beiktatására Kína a szokott módján válaszolt: a szigetet bekerítő, kiterjedt hadgyakorlatot tartott május 23–24-én. Az új elnök tiszteletére rendezett katonai felvonuláson 46 hadihajó és 111 repülő vett részt, utóbbiak 82 alkalommal léptek be Tajvan légi azonosítási övezetébe, előbbiek pedig öt tágabb helyszínen vették körül Tajvant, és két kisebb szigetet 3 tengeri mérföldre (azaz nagyon) megközelítettek.

Ez pusztán a megmozgatott vas mennyiségét nézve nagyobb díszszemle, mint amit a 2022 nyarán Tajvanra látogató Nancy Pelosi, az amerikai képviselőház akkori elnöke kapott, de valamivel kisebb, mint a republikánus Kevin McCarthyt üdvözlő gyakorlat, aki szintén amerikai házelnökként tett vizitet a szigeten 2023 tavaszán. Ugyanakkor a korábbi gyakorlatok jellemzően hosszabbak voltak.

A lényeg azonban nem feltétlenül az, hogy hány hajó és repülő mozog Tajvan körül, hanem hogy azok mozgása mit árul el Kína céljairól és felkészültségéről.

Ebből a szempontból amerikai megfigyelők szerint folyamatos a fejlődés: a kínai erők egyre jobban felkészülnek Tajvan stratégiai pontjainak, kikötőinek és kereskedelmi útvonalainak lezárására, a korábbiaknál nagyobb földrajzi kiterjedésű területen képesek mozogni, és az előző gyakorlatokhoz képest jobb koordinációt mutatnak.

Amerikai politikusok és katonai tisztviselők szerint az invázió esélye növekszik, és a gyakorlatok során a sziget elfoglalására is készülnek a kínaiak. Szakértők szerint azonban ennek az esélye ma minimális, miután ez egyrészt logisztikailag nagyon nehéz feladat lenne, másrészt nem járna semmiféle világos politikai előnnyel Hszi Csin-ping pártfőtitkár-államfő számára. Másfelől a sziget blokádja és gazdasági kivéreztetése ennél egy fokkal reálisabb forgatókönyvként merül fel, amely beláthatatlan világgazdasági hatásokkal járna.

Sokan az ukrajnai háborúval is szeretik összekötni a témát: ha Pekingben azt látják, hogy a nyugati világ nem hajlandó megvédeni Ukrajnát Oroszországtól, akkor hajlamosabbak lehetnek a kockázatvállalásra.

Egy, idén év elején publikált, kínaiak körében végzett felméréseken alapuló kísérlet alapján az ukrajnai háború kitörése óta valamelyest nőtt az erőalkalmazás és konkrétan Tajvan lerohanásának elfogadottsága a kínai társadalomban. Ugyanakkor ha a kísérlet alanyait az Ukrajnának nyújtott nyugati támogatással kapcsolatos információkkal szembesítették, ez a hatás eltűnt, ami arra enged következtetni, hogy (a közvélemény körében legalább is) a nyugati segítség valóban jár valamennyi elrettentő erővel.

Ellenzéki offenzíva

Laj Cseng-tö hatalmát eddig mindenesetre a Kína-kérdésnél akutabb problémák is korlátozzák. Az új parlament felállását követően a KMT és a TPP a törvényhozás egyik első fő döntéseként elfogadta a parlament felügyeleti jogköreit erősen kiterjesztő, a kormányét korlátozó törvénycsomagot. Ez a parlamentben dulakodáshoz, a parlament előtt több tízezres, döntően fiatalokat megmozgató tüntetésekhez vezetett.

A DPP egyrészt azt kifogásolta, hogy a fontos jogszabályt érdemi parlamenti és társadalmi vita nélkül keresztülvitték a törvényhozáson, ami a kormány szerint a normális eljárásjog megsértése.

A másik, fontosabb kifogás, hogy a törvény számos homályos és a kormány alkotmányos parlamenti felügyeletén jóval túlmutató, potenciálisan alkotmányellenes rendelkezést is tartalmaz.

Ezzel a tajvani ügyvédi kamara is egyetért, a kamara és jogi szakértők alkotmányos normakontrollt és a törvény egyes részeinek módosítását sürgették.

Az egyik ilyen változtatás kiterjedt nyomozati jogkörrel ruházná fel a törvényhozást, és lehetővé tenné, hogy természetes személyeket, vállalatok képviselőit vagy a kormányzat és a katonaság tagjait citálják vizsgálóbizottságok elé, akár jogi védő jelenléte nélkül kötelezzék őket vallomástételre, és a hamisnak ítélt tanúzást börtönbüntetéssel sújtsák.

Erre a KMT szerint a kormány korrupciós ügyeinek kivizsgálása miatt van szükség – egyebek mellett a Covid-19-járvány idején tapasztalt maszk-, vakcina- és tojáshiány okainak feltárására akarnak vizsgálóbizottságot létrehozni. A KMT céljai között felmerült az is, hogy kikényszerítsék a kormánytól a halálbüntetések végrehajtásának folytatását: a halálbüntetés létező tétel Tajvanon, de a DPP alatt jelentősen csökkent a kivégzések száma, az utóbbi nyolc évben csak hármat hajtottak végre. Emellett a törvényhozás közvetlen felügyelete alatt újraindítanák a korrupciós ügyekre szakosodott, de a DPP által 2016-ban feloszlatott különleges ügyek osztályát is.

A törvénycsomagot a TPP is történelmi tettnek nevezte, amely szerintük a kormány elszámoltathatóságát szavatolja. Azt is felvetették, hogy a DPP korábban ellenzékben maga is a törvényhozás jogköreinek bővítése mellett állt – bár a DPP szerint ők sosem ígértek ilyen radikális átalakításokat. A kormány most a törvényt első körben visszaküldi a parlament elé, illetve alkotmányos normakontrollhoz folyamodna.

Boszorkányüldözés?

A DPP szerint a cél a politikai boszorkányüldözés, amit a korrupciós ügyosztály lebegtetése is jelez. Ezt a szervezetet korábban a KMT-s kormányok a DPP vegzálására használták, az ügyosztály legfőbb érdeme Csen Suj-pien volt DPP-s elnök lecsukása volt hivatali ideje lejárta után. A DPP annak idején azzal az érvvel oszlatta fel a csoportot, hogy nincs szükség külön ügyosztályra, az igazságügyi rendszer képes kezelni a korrupciót. Ezt jelzi, hogy a KMT frakcióvezetőjét, Fu Gun-csit korábban bennfentes kereskedés és árfolyam-manipuláció miatt is börtönre ítélték, különleges ügyosztály nélkül is.

Szakértők és civil szervezetek szerint a parlament vizsgálati jogkörei gazdasági, szabadságjogi és nemzetbiztonsági aggályokat is felvetnek. A KMT soraiban például a tajvani üzleti elit számos tagja helyet foglal, így felmerül a veszélye, hogy a törvényt üzleti riválisaik egzecíroztatására használják. A civil szféra attól is tart, hogy a korábban a szigeten közel öt évtizeden át fehérterrorral tarkított diktatúrát működtető KMT ismét visszatér majd a vele ellentétes érdekeket és elveket képviselő csoportok kriminalizálásához.

Az amerikai kommentárokban és a fiatal tüntetők között pedig az is visszatérő aggály, hogy a Kínához közelebb álló, a DPP karakánabb külpolitikai vonalát ellenző KMT tagjai kényes katonai és nemzetbiztonsági információk közzétételére kötelezhetnék a hadsereg tagjait, és ezzel Kínát segíthetnék.

Bár a KMT és a Kínai Kommunista Párt viszonya ennél valamivel bonyolultabb, az ilyen spekulációkat a tajvani párt magatartása nem segít eloszlatni. Tavaly a párt egyik képviselőjét azzal vádolták meg, hogy egy tajvani gyártású tengeralattjáró fejlesztéséhez köthető érzékeny információkat adott át Kínának. Laj beiktatása előtt nem sokkal a párt elnöke és 17 képviselője Kínában járt kapcsolatot építeni, többek között a kínai rezsim főideológusának tartott Vang Hu-ninggel is találkoztak. Miután a törvénymódosítást pont az út után nyújtották be, optikailag nem néz ki jól a dolog, főleg, hogy a tajvani hírszerzés vezetője szerint a kínai taktika központi eleme a tajvani törvényhozók, helyi politikusok és egyéb civil és gazdasági szervezetek megnyerése.

A tüntetésekben a TPP-ből való kiábrándultság is szerepet játszik. A TPP vezetője, Ko Ven-csö korábbi tajpeji polgármester eredetileg maga is a DPP közelében kezdte politikai karrierjét, ám azóta jóval közelebb került a Kuomintanghoz, a tavalyi választások előtt egy ideig a velük szövetségre lépéssel is kokettált. Politikai krédóját úgy foglalta össze, hogy utálja a KMT-t, de a DPP-t még jobban.

A párt szavazói között ugyanakkor nagy számban voltak a kormányban gazdasági okok – magas ingatlanárak és megélhetési költségek, alacsony bérek – miatt csalódott fiatalok, akik egy, a DPP-nél kompetensebb harmadik erőre vágytak. Tőlük távol áll a KMT-vel való kollaboráció, a vitamentes törvényhozási eljárás, illetve a civil társadalom feletti szorosabb politikai ellenőrzés lehetősége is. Ezért a legutóbb egyes becslések szerint százezer embert utcára vivő, kékmadár mozgalomnak elnevezett csoport nem pusztán a DPP támogatóiból áll, hanem egy tágabb generációs törésvonalat jelez a KMT és a fiatalság között, amelynek a kollaboráns TPP is célpontjává vált.

Az előző hasonló tüntetéshullám 2014-ben tört ki, amikor a KMT szolgáltatáskereskedelmi megállapodást akart kötni Kínával. Az akkor napraforgó mozgalom néven futó, egy ponton parlamentfoglalásig vezető tüntetéseknek nagy szerepük volt a KMT 2016-os bukásában. Most, közvetlenül a választások után nehezebb megjósolni a folyamat végkimenetelét, az viszont látszik, hogy

a kínai fenyegetés helyett (vagy amellett) a parlament megosztottsága és a belpolitikai sárdobálás lesz a fő rövid távú kihívás

– ami persze az amerikai félelmek szerint a tajvani demokrácia és a kormány gyengítésével Kínának kedvezhet.

A következő nagyobb problémaforrás pedig az Egyesült Államok lehet: az amerikai elnökválasztás kimenetelének Joe Biden és Donald Trump között vélhetően nagyobb hatása lesz Tajvan helyzetére nézve, mint a mostani kínai gyakorlatoknak.