Úgy csavargatjuk szegény Sisit, ahogyan épp a kedvünk tartja

A császárné (The Empress) limonádésorozatnak túl sok, komoly periodikus drámának meg túl kevés, de látványban azért hozza, amit várnánk tőle, és szórakoztató is, a maga módján. Felmerül azonban a kérdés: miért formáljuk mindig úgy a történelmi személyiségeket, ahogyan az éppen adott divat diktálja: a Netflix sorozatának császárnője most vadóc, akaratos és karakán, szemben például a klasszikus trilógiával, ahol Romy Schneider egy szendébb, nyugodtabb Sisit játszik. Amúgy is hajlamosak vagyunk éppen olyanra formálni az egyébként valószínűleg teljesen más személyiségű történelmi személyeket, amilyenre mi szeretnénk, most éppen az akaratos és makacs, öntudatos nő felel meg a leginkább az aktuális nőképnek – annak ellenére, hogy Ausztria legismertebb exportterméke, Erzsébet császárné egyáltalán nem volt ilyen.

De kezdjük először a sorozattal! A császárné Sisijét már alapvetően olyan környezetben ismerjük meg, ami előrevetíti, mitől más ő, mint a korabeli előkelő nők: elbújik a szobalányok elől, mert nem akar megjelenni a megfelelő rangú kérője előtt, hiszen nem szereti, és nem akar hozzámenni. Aztán véletlenül találkozik a nővérének, Ilonának szánt Ferenc Józseffel, egymásba szeretnek, és a császár Erzsébetet választja, Ilona legnagyobb bánatára. Bár Erzsébet és Ferenc József házassága valóban szerelmi házasságként indult, a helyzet több ponton sokkal rosszabb volt, mint amit a sorozatban látunk – megjegyezve persze azt is, hogy az első 6 rész, vagyis az első évad mindössze kettejük történetének kezdetét mutatja be, így még bármi lehet belőle.

Az is igaz egyébként, hogy Erzsébet egy vadóc, élettel teli fiatal lány volt, ehhez nagymértékben hozzájárult az, hogy nem a császári udvarban, hanem apja müncheni birtokán nőtt fel, annak ellenére, hogy anyja, Ludovika, I. Miksa bajor király lánya volt, csakúgy, mint Ferenc József anyja, Zsófia. Ebben a korban annyira nem meglepő módon Ludovika és Erzsébet apja, Miksa is unokatestvérek voltak, ahogy valójában Erzsébet és Ferenc József is. Sisi 15 éves volt, amikor az akkor 23 éves Ferenc József szemet vetett rá, így nem csoda, hogy a házasságuk elején úgy viselkedett, mint egy gyerek – hiszen az is volt.

A sorozatban Sisi tehát – többé-kevésbé hitelesen – egy a császári udvarba nehezebben beilleszkedő fiatal lány, Ferenc József pedig egy halvérű, de erős erkölcsi normákkal megáldott uralkodó, aki fejlődést és békét szeretne az országának. Ez persze mindig attól függ, hogy honnan nézzük, valószínűleg az oroszokat, a franciákat vagy a törököket megkérdezve teljesen más kép alakulna ki róla, de alapvetően a történelmi források is megerősítik, hogy folyamatosan próbált egyensúlyozni a felesége és az állami teendői között.

Sisi hamar a nép kedvence, igazi Habsburg popsztár lett, és bár nem tudni, hogy tényleg sétált-e vasüzemben mezítláb, miután odaadta a cipőjét egy szegény kislánynak (valószínűleg nem), azért az elmondható, hogy közelebb állt az osztrák néphez, mint a császári család többi tagja.

Itt azonban el is tűnik a hasonlóság a sorozatbeli Sisi és a valóság között: míg A császárnéban Erzsébet egy naiv, de továbbra is karakán, öntudatos, erős nő, aki szeretné jobbá tenni a birodalmat, Sisi a valóságban sokkal kevésbé próbált az állami témákban érvényesülni, inkább a saját külsejével volt elfoglalva, és híresen hiú volt, ellentétben a sorozatbeli önmagával. Korabeli beszámolók szerint például nem szívesen beszélt mások előtt, legendás szépségét ugyanis elcsúfították kifejezetten rossz fogai, emiatt pedig szendének és butának hitték. Megrögzötten foglalkozott az alakjával, állítólag 40-50 centiméter karcsú dereka volt, amit fűzőkkel még kisebbre igyekezett préselni, és a hajával is rengeteget bíbelődött. 32 éves kora után például nem állt többet modellt róla készült portréknak, ami tovább eszkalálta a személye körül kialakult misztikumot.

Zsófiát, Ferenc József anyját, gyakran ábrázolják egy velejéig gonosz, egypólusú fő gonoszként, pedig – bár tényleg autoriter módon próbálta a kezében tartani az udvart – valójában sokkal összetettebb volt mind a személyisége, mind a kapcsolata Sisivel. Gyakori érv a gonoszsága mellett az, hogy Erzsébet gyerekeit a bécsi palota ellenkező felébe költöztette, mint amiben Sisi lakott, akinek egész szép távot kellett megtennie, ha látni akarta őket – de a valósághoz hozzátartozik, hogy Sisi maga is gyerek volt még, amikor megszületett az első lánya és fia, és idővel többet foglalkozott az utazással, mint a férjével és a gyerekeivel. Bár A császárné Zsófiája kicsit összetettebb, mint ahogyan általában ábrázolni szokták, azért alapvetően mégis negatív karakterként tűnik fel – persze lehet, hogy később összetettebbé válik a kép, és Sisi karaktere is közeledik a történelmi mintájához.

A császárné egyébként valahol félúton van A korona és a Bridgerton között, és szemlátomást nem tudja eldönteni, hogy merre hajoljon – olyan, mintha a készítők és a Netflix meg akarták volna várni, milyen lesz a fogadtatása, mielőtt eldöntenék, fullba nyomják-e a kretént, vagy próbáljanak egy komoly, összetett drámát csinálni a sorozatból. Persze van néhány olyan rész is, ahol az embernek rendesen felszalad a szemöldöke (például amikor az udvarhölgyként beépült lázadó meggondolja magát a merénylet kapcsán, mert rájön, hogy Sisi nem is olyan rossz ember, vagy amikor Sisi és Ferenc József esküvőjén egy borzasztó kellemetlen nyitótáncot adnak elő az udvar nemesei), de egyelőre nehéz eldönteni, hogy mit gondoljon az ember a sorozatról. Alapvetően rendben van az is, ha egy Bridgerton-féle, szabadabb korértelmezéssé válik, meg az is, ha komolyan veszi magát, de így a kettő között egyelőre szürke zónában vár, és talán csak az egyébként remek színészi játékok rántják ki onnan.

Meglepő egyébként, de ha a korhű ábrázolását szeretnék majd kidomborítani Sisinek, a saját magát sem komolyan vevő Corsage Erzsébet-karaktere felé kellene haladni. A kicsit megborult, folyamatosan menekülő Sisi ugyanis közelebb állt a valósághoz, mint a kitartóan feminista verzió – elég tudni róla, hogy a tenger iránti szeretete miatt vasmacskát tetováltatott a lapockájára, 30-40 török vagy orosz cigarettát szívott el egy nap, esténként a vacsora után török kávét ivott és olasz szivart szívott, ráadásul rendszeresen használt kokaint is, ami a korban egyébként annyira nem volt meglepő, hiszen gyógyszerként fogyasztották.

Az örökszerelem-lufi is hamar kipukkant Erzsébet és Ferenc József között, ezt talán a 2021-es német Sisi-sorozat jobban ábrázolja, mint a régi trilógia, vagy akár a legfrissebb sorozat és film – bár erre sem érkeztek túl jó kritikák butácska történetmesélése és az ismételt túlromantizálás miatt. A császárnak a való életben több szeretője is volt, Anna Nahowski például 14 éven keresztül, három gyereket is szült neki (Ferenc Józsefnek és Ilonának nevezett el közülük kettőt). 21 éve voltak házasok Sisivel, amikor a császár viszonyt kezdett Nahowskival, de Sisi hamar rájött, hogy hasznára is van, ha az uralkodó szeretőket tart, így ugyanis nem foglalkozik azzal, hogy ő ennyit utazik. Még bátorította is Ferenc Józsefet, hogy találkozgasson Katharina Schratt színésznővel, aki 34 évig maradt a császár életében. Ahogy a Corsage-ban bemutatják, Erzsébet komolyan küszködött evési rendellenességekkel is, volt, hogy napokig csak tejet fogyasztott.

Elég egyértelmű tehát, hogy sem a limonádé, Romy Schneider-féle Sisi, sem A császárné öntudatos, makacs Erzsébete, de természetesen azért a kicsit önparódiává váló Corsage sem adja vissza a történelmi személyiség valódi karakterét. Persze nem is feltétlenül ez a cél, de érdekes megfigyelni, hogyan változik a női történelmi személyiségek ábrázolása az éppen aktuálisan divatos nőképpel: míg az 1950-es években az ártatlan, szerelemre vágyó, romantikus elképzelés volt a mérvadó, addig most az erős női karakterek a divatosak.

Pedig, ha belegondolunk, hiába romantizáljuk a karaktert: bár Sisi valóban önfejű és makacs volt, szeretett lovagolni, nem érdekelte az udvari etikett, feminista ikonnak nevezni erős túlzás. Sokkal inkább volt éretlen, túlterhelt tinédzser, aki hozzáment az unokatestvéréhez, egy pedáns, szabálykövető, de nőfaló hírében álló fiatal fiúhoz, aki egyébként valószínűleg rögtön megfertőzte szifilisszel. Életmódja miatt számos fizikai, míg az udvari élet és gyerekei tragédiája miatt mentális betegségben is szenvedett: 1860-ban például súlyos légúti problémákat diagnosztizáltak nála, de „sajátos” étrendje miatt valószínűleg egyéb egészségi problémái is voltak. Mentálisan sem volt teljesen egészséges, anorexiával küszködött, és depressziós is volt – olyannyira, hogy egy gyógyszergyár az 1990-es években egész PR-kampányt húzott fel a karakterére, Sisi-szindrómának nevezve a depressziót. A Sisi-kultuszt ebből adódóan valószínűleg nem a császárné valódi személyisége és élete, sokkal inkább a köré felépült misztikum és a neki tulajdonított, mindig változó tulajdonságai okozzák. Mindenesetre érdekes lenne egy olyan értelmezéssel dolgozó filmet vagy sorozatot is látni, ahol az egyébként tragikus sorsú, összetett személyiséget is ábrázolnák úgy, ahogy a történelmi források szerint a legjobban ismerjük.