Kaland, játék, kockázat (x)

Kaland, játék, kockázat – bizony, ez mind sokkal élesebben jelen van egy színházi előadásban, amikor egy színész úgy dönt, hogy egyedül áll a színpadra azért, hogy elmeséljen egy számára fontos történetet a közönségnek. A főváros egyik legújabb kulturális helyszínén, az egykori margitszigeti palackozóüzemben,

a tavaly májusban nyílt Kristály Színtéren augusztus legvégén és szeptember elején hat estén át, hat kiváló színész tolmácsolásában hatnál jóval több sorssal, személyiséggel, történettel ismerkedhetünk meg.

De vajon van-e közös pont egy antik mitikus hősnőben és egy call centerben dolgozó fiatal lányban? Mi köze a Holokauszt-túlélő nagymamának a Görögországban fiatalságát kutató feleséghez? Hol találkozik a magyar vidéken söröskorsóba kapaszkodó melós és a határon túli magyar közösségben érvényesülni kívánó fiatal színésznő? A Kristály Színtér stúdióelőadásainak hűséges nézői mind választ kapnak a fenti, elsőre zavarba ejtőnek látszó kérdésekre.

Annyi máris feltűnhet, hogy a választott témák fényévnyi távolságra vannak egymástól, a figyelmes néző mégis azonosíthat metszéspontokat. Az átlagosan egy-másfél órás előadásokban a főszereplő színész legtöbbnyire egyedül áll a színpadon. Előre, egy drámaíró által megírt, vagy éppenséggel maga gyűjtötte-összeállította, rendező és dramaturg által kézben tartott szöveget mond, gyakran társulva zenésszel, koreográfussal, akár filmessel vagy videóművésszel – a társművészetek erősítik a mondanivalót, változatosabbá teszik a színházi estét.

Díjnyertes, főleg hazai, de külföldi fesztiválfellépéseken is túllévő produkciókról beszélünk, amelyek évek óta teltházzal mennek saját játszóhelyükön. A Kristály-beli vendégjáték egyfelől lehetőséget ad arra, hogy új nézőkkel, ezáltal pedig új reakciókkal találkozzon mindegyik előadás, másfelől kifejezetten ajánlott mind a hat előadás abszolválása ahhoz, hogy árnyalt képet kapjunk róla, miért dönt ma úgy egy színész, hogy szólóelőadásban próbálja ki magát?

Mert ez igazi, komoly kihívás, amire nem mindenki képes. Itt egy újabb közös pont a széttartó témák között: a választott alapanyagban és az előadó személyében, pontosabban a személyiségében, privát érdeklődésében kell lennie találkozási pontnak, máskülönben nem működik a dolog. A hónapokon, de olykor éveken keresztül tartó kutatómunka, a téma és a színészi személyiség átfedéseinek feltárása is megegyezik a hat előadás esetében.

• A fővárosi lakosoknak igazi ünnep minden határon túli vagy vidéki vendégjáték. A Szabadkáról érkező Béres Márta a One-girl Show századik előadását ünnepli a Kristályban egy kivételes, erejű, megrázó vallomással,
• míg a Pécsről utazó A mi utcánk a közelmúlt magyar irodalma meghatározó alakjának, Tar Sándornak a novelláit szűri át Köles Ferenc egyszerre realista és groteszk játékán.
• A valós és az elképzelt múlt egészen másképp szembesül két előadásban. Sokan emlékeznek a Shirley Valentine című filmre: a színpadi változat főhősét most Balsai Móni érzékenyen, sok humorral és szeretettel kelti életre.
• Hasonló mondható el Göndör Lászlóról, aki a Nagymamával álmodtam című, komoly külföldi karrier kapujában álló előadásában arról mesél, milyen módokon igyekezett valóban találkozni a nagymamájával.
• Ilyen ez a popszakma, szoktuk mondogatni megadóan, és tényleg: Pető Kata az Árnyék (Eurüdiké mondja) című monumentális szólóban a popzenész Orpheusz nejeként senyved és keresi a helyét.
• Másképp „helyezkedő” előadás a Call girl: Mészáros Piroska fergeteges humorú vállalati stand-upja a multik sokak számára ismerős világába les be.