A foci-vb luxushajóin úgy élnek a szurkolók, mint másnapos fesztiválozók

Kétségkívül nagy előny, hogy a katari futball-világbajnokság helyszínei egy viszonylag kis területre korlátozódnak, de az már kezdetektől látszott, hogy a főváros, Doha nem képes több százezer látogatónak egyszerre szállást nyújtani. Erre az egyik válasz az lett, hogy sátortáborokat és konténerlakásokat állítottak fel, míg az igényesebb vendégek a dohai kikötőbe beparkoló luxus-óceánjárókon is foglalhattak szállást.

Már a Katarban érvényben lévő alkoholtilalom miatt felmerült ötletként, hogy a legegyszerűbb úgy elkülöníteni a szomjazó szurkolókat, ha hajókra terelik őket bulizni. Ebből lett aztán az, hogy úszó hotelek települtek a város kikötőjébe. A sportban is volt már előzménye ennek a megoldásnak, például a 2016-os olimpián az amerikai kosárlabdacsapat vonult el hajóra az olimpiai falu helyett.

Doha kikötőjébe végül három nagy luxushajó futott be, az MSC World Europa, az MSC Poesia és az MSC Opera. A három óceánjáró körülbelül 10 ezer vendégnek tud szállást adni, ami tényleg nagy segítség a szűkös szállodakapacitású vb-nek. Két hajó, az MSC World Europa és az MSC Poesia, úgynevezett FIFA-charter, tehát a futball-világszövetség bérelte ki, majd szervezte a helyek értékesítését, míg az MSC Opera szállásait az anyacég adja ki. Utóbbira sikerült feljutnom nekem is.

A hegynyi monstrumok nem a nyílt vízen vesztegelnek, hanem rakpartokhoz simulnak. A 13 emelet magas, 275 méter hosszú, 66 ezer tonnás Opera mellett simán elvesznek azok a háromszintes épülettel felérő jachtok, amelyeken szintén lehet szállást bérelni. A 2700 utast is benyelő Opera neve sokaknak ismerős lehet, ez volt az, amelyik 2019-ben Velencében belerongyolt egy kisebb turistahajóba és a kikötőbe.

A hajóra gyakorlatilag bárki felmehet körülnézni, de ehhez 50 eurót ki kell csengetni, és gyakorlatilag úgy kezelnek, mintha egy másik országba lépnél be. Elkérik és beszkennelik az útleveledet, fotót készítenek rólad, majd az adataidat hozzákötik egy plasztikkártyához, amelyet aztán többször lecsippantanak a hajón. Ahogy a vb egészére jellemző, a cuccodnak és neked is át kell menned a fémdetektoros kapukon, a biztonságot is nagyon komolyan veszik.

A negyedik szintről indul a túra, és lépcsőzve vagy liftezve emelkedhetünk a 13.-ig. Lent főként étkezőhelyek sorakoznak egymás után, mivel mindjárt ebédidő, terített asztalok és pincérhadak között lavírozom át. Egyébként ehetnék is, de ahhoz még 60 eurót fel kellene töltenem a kártyámra, így ezt inkább kihagyom.

A hagyományos szállodai esztétikát hozó, csupa üveg, fém és kárpit berendezésű hajón egyébként tényleg minden más szolgáltatás elérhető, ami egy felső kategóriás hotelben rendelkezésre áll a szépségipari szolgáltatásoktól kezdve a játéktermeken át a ékszerboltig, de van gyereksarok, edzőterem, pianóbár, minigolf, diszkó és természetesen egy olyan terem, ahol operákból énekelnek. A hajó teljesen rácsavarodott a nevére, a különböző fedélzeti szinteket operák után nevezték el, mászkálhatunk a Rigolettón, az Aidán vagy a Normán is. A lakószinteken csendes az élet, nincs nagy mozgás, vagy mindenki a városban kajtat, vagy még az előző estét pihenik ki.

A legfelső, nyitott szinten medencék és vízi játszótér várja a vendégeket. Dohában pedig elég jó az idő ahhoz, hogy folyamatosan kint legyenek az emberek. Dél körül persze inkább olyan a hangulat, mint amikor másnapos fesztiválozók éledeznek. Argentinok egy csoportja dagonyázik a pezsgőfürdőben, walesi öregurak fáradtan kókadoznak az asztaluknál, páran pirítják magukat a napon, néhányan pedig már az első söröket is kikérték.

Igen, az efféle hajó valójában állam az államban, gond nélkül lehet alkoholt vásárolni, ami azért odakinn a városban még a hotelek mindegyikéről sem mondható el. Persze az ki van írva, hogy mindenki a saját államai korhatárát tartsa be, mielőtt vesz valami italt.

A vb hivatalos sörforgalmazója itt is jelen van, bár egy másik típusával, mint amit a szurkolói zónákban árusítanak, de például Heinekent és Beck’set is lehet kérni. Egységár van, 15 eurót kell kicsengetni egy korsóért. Aki bort szeretne inni, annak mélyebben a zsebébe kell nyúlnia, 50 euró körül van a legolcsóbb palack, de 200 euróig is felmegy ára néhány fajtának.

Egy ecuadori családot kérdeztem, hogy miért pont idejöttek. Azt mondták, nem nagyon volt választásuk, egy utazásszervező csomagjában ezt a lehetőséget kapták. Szerintük nem túl olcsó a hely, de azért megteszi. A hagyományos hotelek tényleg nagyon gyorsan megteltek Dohában, még a FIFA is hazardírozott kicsit, amikor például még épülő szállodákat kínált a médiának – nekem is ilyen jutott Dohában.

A rosztovi Szergej még egy szurkolói buszon beszélt arról, hogy ő gyorsan lefoglalt egy négyszemélyes szobát az egyik hajón, és napi 400 dollárt kell fizetnie. Szerinte aki később kapcsolt, az nagyjából négyszeres árat volt kénytelen fizetni egy ugyanolyan típusú szobáért. A medencés, napozós, iszogatós életérzést nem is olyan könnyű feladni, az egyik haverjukat úgy kellett elrángatni, hogy nézzen már meg egy meccset. A hajókon hajnalig tartó bulikat is rendeznek a népnek, ezen reggel hétig maradhatnék a belépőkártyámmal.

Bár több helyen arról írtak, hogy mind a három óceánjáró megtelt, az MSC Operán még mindig vannak szabad helyek, egy ott dolgozó pincér szerint a körülbelül ezer szobából csak nyolcszázban laknak. A hajókra egyébként a csoportkörre, a vb első két hetére drágábban kínáltak, kínálnak szállásokat. Ahogy fogynak majd a csapatok és a turisták, úgy lesznek egyre olcsóbbak a helyek. Decemberig 470 dollárt kell fizetni, utána leolvadnak az árak, és egy ember már 159 dollárból is megúszhat egy napot.

Egy angol szurkoló azt mondta a fedélzeten, hogy ő amúgy is szeret óceánjárókon utazni, és szerinte nagy ötlet volt, hogy Dohába eljöttek ezek a hajók. Igaz, szerinte az MSC Opera fapadosnak számít a másik kettőhöz képest, amelyeket csak nem olyan régen építettek.