Már rég el kellett volna süllyedniük, de sehogy sem akarnak

2024. július 8. – 16:12

Már rég el kellett volna süllyedniük, de sehogy sem akarnak
A Maldív-szigetek egy szigetcsoportja – Fotó: Sebnem Coskun / Anadolu / AFP

Másolás

Vágólapra másolva

A fehér homokos partjaival, pálmafáival és korallzátonyaival a Maldív-szigetek népszerű turistacélpontnak számít, ugyanakkor a globális felmelegedés miatt nagyon sérülékeny területnek is tűnik. Nagy a félelem, hogy a szigetek egyszerűen eltűnnek, ha akár csak fél méterrel is megemelkedik tengerszint. Egy új kutatás szerint viszont nem ennyire egyértelmű a helyzet: vannak olyan szigetek, amelyek a tengerszint emelkedése mellett nemhogy megtartották az eredeti kiterjedésüket, de még nőttek is. Ezzel együtt érdemes lesz elgondolkodni azon, hogy az Indiai-óceán kisebb-nagyobb szigetein milyen stratégiával lehet megteremteni az életfeltételeket.

A Maldív-szigetek éves költségvetésének 35 százalékát költi partvonalai védelmére, magasítására, hogy ne vegye el tőlük a tenger, emellett sekély lagúnákat is feltöltenek, hogy nagyobb szárazföldjük legyen. Az előre menekülés is érthető, de a New York Timesban ismertetett kutatás szerint a természetes folyamatok nemcsak rombolják, hanem építik is a szigeteket.

Ahogy a szárazföldi jégtakarók olvadásának hatására emelkedni kezdett tengerszint, a korallzátonyok tetején, atollnak nevezett csoportokban elhelyezkedő szigeteket kiáltották ki a legveszélyeztetettebbeknek a tudósok. A legtöbb előrejelzés szerint ezek az óceánból csupán néhány méter magasra kiemelkedő területek még ebben az évszázadban eltűnnek, elsüllyednek.

Az újabb kutatások viszont ezt nem feltétlenül támasztják alá. Először néhány tucat, majd végül közel ezer sziget légi felvételeit elemezve arra jutott egy kutatócsoport, hogy az elmúlt évtizedekben a szigetek partvonalai dinamikusan változtak. Hol erodálódtak, hol pedig épültek, területük pedig összességében nem zsugorodott. Hiába emelkedett a tengerszint, sok sziget még így is növekedett. Ezeket a folyamatokat részben meg tudták már magyarázni a tudósok, de vannak még tisztázásra váró részletek.

Az atollok alapját egykori elsüllyedt vulkánok képezik, ezek oldalában telepedtek meg korallok, és ahol ezek a zátonyok elég magasra ki tudtak emelkedni, ott a szél és a hullámok fel tudták tölteni homokkal és más törmelékekkel, megteremtve egy sziget alapjait. Ezek a szigetek az idők során többször víz alá kerültek, majd a felszínre bukkantak, és a jövőben sem fog ez nagyon változni. A fenntartható jövő szempontjából is fontos felmérni, hogy mely atollok maradnak élhetők és melyeket kell esetleg feláldozni.

A felmelegedés az utóbbi évtizedekben gyorsult fel, és ennek hatásait a szigetekre Arthur Webb és Paul Kench próbálta meg felmérni úgy, hogy a 20. század közepén készült műholdfelvételeket vetették össze friss légi felvételekkel. Az eredmény őket is meglepte. A óceán szintje minden évtizedben körülbelül két és fél centivel emelkedett, de a hullámok továbbra is annyi hordalékot vittek a partokra, hogy a legtöbb sziget mérete nem csökkent jelentősen. Az alakjuk sokszor megváltozott, de az a tézis megdőlni látszik, hogy a vízszint emelkedésével elkerülhetetlen a szigetek eltűnése.

Webb és Kench tanulmánya után sokan folytatták a kutatásaikat, még több szigetet bevonva és még több régi fotót előkeresve. Az eredmények egy irányba mutatnak: vannak zsugorodó, növekvő és stabil szigetek is, és azokban az óceáni régiókban, ahol a tengerszint emelkedése a leggyorsabb, a szigetek általában nem erodálódtak jobban, mint máshol. Egy 184 szigetet elemző kutatás szerint 42 százalék erodálódott, 39 százalék maradt stabil, a fennmaradó 19 százalék területe nőtt. (Utóbbiak között néhány olyan is volt, ahol az emberi tevékenység gondoskodott erről.)

A tudósok most azt szeretnék kideríteni, pontosan mi okozza azt, hogy míg egyes szigetek zsugorodtak, addig mások nem. Ehhez talajmintákat vizsgálnak, szeizmológiai méréseket végeznek, elemzik a hullámok hatásait a partvonalra.

Curt Storlazzi, az Egyesült Államok Földtani Intézetének kutatója szerint a nagy kérdés az, hogy az atollok mennyi idő alatt tudnak alkalmazkodni a megváltozott környezeti viszonyokhoz. A felmelegedés már így is megviselte a korallzátonyokat, amelyek ki is fehéredtek. Ez egyértelműen a stressz jele, de Storlazzi szerint ez még nem feltétlenül rossz a szigeteknek. Amikor a korallok kifehérednek, elszaporodnak rajtuk a cianobaktériumok, amelyeket a papagájhalak előszeretettel fogyasztanak. A megnövekvő papagájhal-állomány elősegíti a homokképződést, a korallok pedig regenerálódnak. Eddig működött ez a rendszer, de az aggodalomra ad okot, hogy egyre rendszeresebbek az ilyen fehéredések, és eljöhet az az idő, amikor nem tud regenerálódni a zátony, és felborul az egész ökoszisztémája.

Korallzátony a Maldív-szigeteknél 2017-ben – Fotó: Alexis Rosenfeld / Getty Images
Korallzátony a Maldív-szigeteknél 2017-ben – Fotó: Alexis Rosenfeld / Getty Images

Kench és sok más szakértő azt tanácsolja, hogy az embereknek meg kell tanulniuk együtt élni a tengerszint emelkedésével. Ők az okos tervezést és alkalmazkodást előrébb valónak tartják, mint a sok pénzt felemésztő partvédő mérnöki projekteket, amelyek káros környezeti hatásokkal is járhatnak.

Ez a szemlélet már nem mindenütt alkalmazható. A Maldív-szigeteknek kétszáz lakott szigete van, és ezek közül sokon már mérnöki módszerekkel tartják távol a vizet. Malét, a fővárost is kiterjesztették, miután túlzsúfolttá vált: évtizedekkel ezelőtt egy közeli zátonyt töltöttek fel, amivel egy új szigetet, Hulhumalét hoztak létre. Hulhumalé most biztonságosabbnak is tűnik, mert már közel két méterrel van a tengerszint felett. Most már újabb várost is építenek, Ras Malét, amihez majd egy alagút is vezet.

A Maldív-szigetek a fővárosi régió mellett rengeteg szigeten végez fejlesztéseket: utakat, repülőtereket, kikötőket építenek a gazdasági fejlődés érdekében. Ha ez népességnövekedéssel is jár, az nem feltétlenül jelent biztos jövőt, mert a kutatók szerint a kevésbé lakott szigeteken lehet igazán alkalmazkodni a változó partvonalhoz, a folytonosan bővülő és csökkenő területhez. Az építkezések, például a kikötők magas partfalai, védművei és hullámtörői is beleszólhatnak a természetes folyamatokba, például máshol rakódik le a homok, és így nem tudja építeni a szigeteket.

Vannak olyan kutatók, akik a Maldív-szigetek mint állam túlélését a mérnöki módszerekben látják. A Kelet-angliai Egyetem tudósai azt javasolták, hogy az ország koncentráljon arra a néhány szigetre a főváros körül, ahol már amúgy is népességrobbanás következett be, és ezeket magasítsa meg, majd költöztesse oda minden állampolgárát. Ezek a települések persze nem úgy fognak kinézni, mint egy képeslap, de biztonságosak lennének. Az angol kutatók szerint a tengerszint feletti hatméteres vagy annál magasabb szigetek ellenállhatnak a tengerszint emelkedésének és a viharoknak.

Kedvenceink
Partnereinktől
Kövess minket Facebookon is!