A Dűne cirkoruháit másolva oldanák meg az űrhajósok pelenkagondjait

A Dűne-filmek hatalmas sikere után sokaknak ismerős lehet az a testhez simuló, orrba dugható csővel kiegészülő kezeslábas, amit a fremenek és a főhős, Paul Atreides is hordanak. Ez a cirkoruha, melynek a hő eloszlatása mellett az a dolga, hogy az izzadságtól a lélegzeten át a végtermékig mindenből kivonja és újrahasznosítsa a folyadékot, hiszen a víznél nincs nagyobb kincs az Arrakison. Ilyen rendszer a valóságban eddig nem létezett, egy friss tanulmányban azonban

bemutattak egy erősen ezt idéző rendszert, amellyel a felnőtt pelenkákkal szenvedő űrhajósok életét lehetne jelentősen megkönnyíteni, és amelyet az alkotói szerint akár a Holdara újra embert küldő Artemis-programban is be lehetne vetni.

A Frontiers in Space Technology szaklapban publikált tanulmányban a kutatók azt írják, azért kezdtek el új megoldáson gondolkodni, mert bár a Nemzetközi Űrállomás 1998-as szolgálatba állítása óta 269, átlagosan hat és fél órás űrsétát tettek meg az űrhajósok, még mindig nem találtak ki jobb megoldást a felnőtt pelenkánál.

Ez utóbbit Maximum Absorbency Garmentnek (MAG) hívják, és nátrium-poliakrilátot is tartalmaz, így nagyjából két liter folyadékot képes felszívni. Az űrhajósok így sem szeretik használni, az űrséták előtt inkább kevesebbet esznek és isznak, hogy ne kelljen órákig a saját végtermékükben dolgozniuk az űrben. Pedig ez fizikailag nagyon megterhelő munkát jelent. A rendszer nem is túl megbízható: kényelmetlen, hajlamos szivárogni, fertőzésekhez, bőrirritációhoz vezethet, és a szaga sem kellemes. Ehhez jön még hozzá, hogy az űrhajósok kevesebb mint egy liter vizet tudnak magukkal vinni, szóval a helyzetük annyira nem is különbözik a fremenekétől.

Így teljesen logikusnak tűnik az új rendszer, amely egyszerre oldaná meg a pelenkák és a vízhiány problémáját. Az alkotók a tanulmányban a Dűne helyett a Nemzetközi Űrállomás jelenleg is működő tisztítórendszerét hozták fel példaként, de az egyik szerző a Guardiannek azért megemlítette Frank Herbert klasszikusát is. Röviden összefoglalva egy vizeletgyűjtős nadrágról van szó, amelyből egy nedvességre aktiválódó vákuumszivattyú pumpálja fel a folyadékot egy tisztítórendszerbe.

Ez a rendszer állítólag 87 százalékos hatásfokkal képes megtisztítani a vizeletet, méghozzá elég gyorsan, öt perc alatt összegyűjt és ivóvízzé alakít fél liter folyadékot, amit akár elektrolitokkal is tele lehetne nyomni, hogy az űrhajósok még jobb teljesítményt nyújthassanak. A tisztítórendszer egy hátizsákban van elhelyezve, 8 kilót nyom, nagyjából akkora, mint egy kisebb faliszekrény, és a kutatók szerint nem jelentene óriási extra terhet.

A kutatók szerint annak ellenére, hogy az Artemis-program keretében a NASA nagy hangsúlyt fektet az űrruhái újragondolására, beleértve ebbe az űrsétáknál használhatóakat is, a higiénia és a vízellátás egyelőre nem kapott nagy hangsúlyt ebben. Mint írják, az ő megoldásuk változtathatna a helyzeten, de azt is hangsúlyozzák, hogy további kutatásokra és tesztelésre lesz szükség, hogy valósággá válhasson. Utóbbi már folyamatban is van, ősszel száz önkéntessel akarják tesztelni a prototípusukat, természetesen mikrogravitációban is.