Hosszú szárazság után a napokban bőséges mennyiségű csapadék esett szinte az ország egész területén, életre keltve ezzel a tetszhalott élővizeket is. A hirtelen megduzzadt patakoknál több túrázó erős habzást tapasztalt, aminek eredete mögött vegyi szennyezést gyanítottak, és ennek hangot is adtak a közösségi médiában. Volt, aki igyekezett hűteni a kedélyeket, hogy nem vegyi szennyezésről, hanem egy természetes jelenségről van szó. Valószínűleg mindkét tábornak igaza van.
„Először is érdemes tisztázni, hogy mi is az a habképződés. A hab akkor jön létre, ha a vízben jelen van olyan úgynevezett felületaktív anyag, ami egy nagyon vékony film-szerű réteggel körbe tudja venni a vízben lévő gázokat. Ha egy pohárban megrázom a vizet, akkor néhány pillanatra ott is képződik hab, de detergensek, vagy más néven felületaktív anyagok nélkül nem stabilizálódik” – mondta Borics Gábor, a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont osztályvezetője.
A felületaktív anyagok molekulái két típusú részből állnak; az egyik részük egy lipid (zsírszerű anyag) amely víztaszító (hidrofób) tulajdonságú, és ehhez kapcsolódik a másik cukor vagy fehérje összetevő, amelyik vízben oldódó, úgynevezett hidrofil tulajdonságokkal rendelkezik. Ezeket a vegyületeket az ipar nagy mennyiségben állítja elő, mivel ezek az anyagok a mosó- és tisztítószerek legfontosabb összetevői. Ugyanakkor, ahogyan azt a közösségi médiában többen helyesen említették – habképző anyagok előfordulhatnak elhalt organizmusok bomlástermékei között is. Ennél azonban jóval nagyobb az a mennyiség, amit mikroszkopikus baktériumok, gombák és algák közösségei állítanak elő, mondta a kutató.
Ezek a mikroszkopikus élőlények telepeket képezhetnek a talajfelszínen, vagy tó és folyómedrek adott részein, és közben folyamatosan igyekeznek kiszorítani egymást, amit különböző kémiai anyagok kibocsátásával végeznek. Ide tartoznak azok a természetes felületaktív anyagok is, amelyekkel a sejtek egymás között kommunikálnak, vagy épp a kommunikációt blokkolják, illetve olyan felületaktív anyagaik is vannak, amelyekkel a vizes közegben nem oldódó, de szénben gazdag zsírszerű anyagokat teszik maguk számára hozzáférhető táplálékká.
Az intenzív vízmozgások során, hullámverése vagy áradások közben a felületaktív anyagok elválva az élő bevonatoktól olykor nagyobb mennyiségben kerülnek a vízoszlopba és képezhetnek habot a vizek felszínén. Így akár érintetlen patakokban is láthatunk a csobogók vizében forgó habpamacsokat.
„Nyugodt vizeken, tavainkon és nagy folyóinkon is kialakulhatnak habok. Ezeket a jól átvilágított partközeli vizek algabevonatai képezik, amelyek az intenzív termelésük eredményeként képződő oxigént, felületaktív anyagaik által buborékok formájában csapdázzák. A gázok az egész telepet tenyér nagyságú habok formájában a vízfelszínre emelik, ami többnyire nem túl kellemes látványt nyújt. Az ilyen természetes habképződéseknél általában nincs szaghatás” – mondta Borics Gábor.
A habok mikroszkópos vizsgálata során látható, hogy mindenféle szilárd részecskét összegyűjthetnek. Az agyag és homokszemcsék mellett rájuk tapadhat a vízparti növények virágpora, vagy egyéb mikroszkopikus élőlények, de akár szennyező anyagok is. Így nem dönthető el, hogy ami a habban található az a habot képző mikroorganizmus-e vagy valami potyautas. A habok összetételét, és így természetes vagy mesterséges (szennyezés eredetű) voltát, csak célzott műszeres analitikai módszerekkel lehet megállapítani.
„A vizeinken előforduló habok döntő részét sajnos antropogén terhelések okozzák. Ennek oka az, hogy az általunk bődületes mennyiségben vízbe juttatott felületaktív anyagokat (detergenseket) a szennyvizek tisztítása során alkalmazott fizikai, biológiai és kémiai eljárások nem tudják maradéktalanul eltávolítani. Ezek csak úgy eliminálhatók, ha kifejezetten a detergensek eltávolítására irányuló eljárásokat iktatnak be, mint ahogyan az a bő évtizede a Rábát szennyező, és annak habzását előidéző osztrák cserzőüzemek tisztítóinál történt” – mondta Borics.
Ahol tehát a felszíni vizeinket valamilyen pontszerű terhelés éri, sokkal inkább gyanakodhatunk szennyezés okozta habképződésre, mint természetes folyamatra.
