Kagylóval, algával, iszappal dobálják egymást a polipok, ha túl közel élnek egymáshoz

Korábban is született már videó arról, ahogyan a közönséges sydney-i polipok (Octopus tetricus) kagylókkal, algákkal és iszappal dobálják egymást, akkor azonban még nem volt teljesen tiszta, hogy az állatok szándékosan teszik-e ezt, vagy csak véletlenül találják el egymást. Alaszkai kutatók most azt mondják, hogy egyértelmű a szándékosság: a polip tölcsérének olyan specifikus, szokatlan helyzetbe kell kerülnie hozzá, ami kizárja, hogy csak véletlenül célozzon a másik állatra.

A polipok általában magányos lények, de a közönséges sydney-i polipok olyan sűrűn élnek a Jervis-öböl területén, hogy olyan magatartást is produkálhatnak, amilyet máskor nem igazán látni a szolidaritásban élő állatoktól. Az alaszkai kutatók éppen ezért akarták megfigyelni a polippopulációt a helyszínen, kamerát engedtek le közéjük, majd majdnem 20 órányi felvételt elemezve megállapították: vannak olyan esetek, amikor az állatok kagylókat, iszapot, törmeléket vagy algát vesznek fel a karjaikkal, eldobják őket, majd a tölcsérükből kilőtt vízzel előre meghatározott irányba hajtják. Néha úgy tűnt, hogy ez az irány véletlenszerű, de bőven akadt bizonyíték arra is, amikor a polipok egymásra lőttek.

Az egymásra irányuló dobások erősebbek voltak, mint amikor a polipok csak „kidobták a szemetet” a területükről, és gyakrabban fordultak elő, ha a dobást végző állatnak sötét, egyenletes volt a színe. A másik állat felé irányuló dobást általában specifikus karral végezték, és a dobott anyag gyakrabban volt iszap, mint bármi más. A megdobott polip igyekezett kitérni a támadás elől.

„Nem tudtuk felmérni, mi lehet az oka a dobálózásnak” – mondta David Scheel, az Alaska Pacific University kutatója. Szerinte a dobás „segíthet az állatoknak megbirkózni azzal a ténnyel, hogy olyan sok polip él a környékükön”. Más szóval, valószínűleg társadalmi funkciói lehetnek a viselkedésnek.

Tamar Gutnick, az olaszországi University of Naples Federico II polip-neurobiológusa szerint ez a munka új ajtót nyit a híresen okos állatok társasági életével kapcsolatos kutatások előtt.

(Nature)