Orbánék rögös útja az Európai Parlament harmadik legnagyobb frakciójáig

„Történelmi pillanat” – Kovács Zoltán nemzetközi kommunikációért és kapcsolatokért felelős államtitkár ezzel kommentálta, hogy hétfőn megtartotta alakuló ülését a Patrióták Európáért európai parlamenti (EP-)frakció. Orbán Viktor korábban arról beszélt: harmadik legnagyobbként alakulnak meg, és ez mostanra az Európai Parlament statisztikái alapján is így van, de a miniszterelnök szerint részletes terveik vannak, hogy a másodikká váljanak, majd a határ a csillagos ég.

Az egy képviselőt leszámítva a korábbi szélsőjobboldali Identitás és Demokrácia (ID) frakció egészét is magába olvasztó új frakció harmadik legnagyobbként egyelőre az EP alig 12 százalékát képviseli, és messze van attól, hogy egy jobboldali többséget alakíthasson ki más csoportokkal. Most viszont még nem is ez a fő jelentősége, hanem az, amit a harmadik hellyel gyakorlatilag megvalósított: a dobogóról az euroszkeptikus Európai Konzervatívok és Reformereket (ECR) sikerült letaszítani, előtte pedig a liberálisoké volt a bronzérem.

Így az EP-t eddig uraló laza „nagykoalícióból” (Néppárt-szociáldemokraták-liberálisok) a liberálisok az eddigi harmadikról az ötödik helyre csúsztak, ráadásul úgy, hogy az Orbán-féle új csoport két lépésben tőlük vitte el az egyik legnagyobb küldöttségüket. Ez a szűkülő nagykoalíciós többség miatt sem mindegy. Az ECR megelőzése pedig már arról is szólhat, hogy ki uralja a radikális jobboldalt, és milyen irányba vigye azt.

Megnéztük, hogyan jutott az új frakcióig Orbán, és mit lehet várni tőlük a továbbiakban.

Három év magány

Mindezt azután sikerült elérni, hogy a Fidesz már több mint három éven át a függetlenek között ült, miután kilépett a kizárása felé haladó jobbközép Európai Néppártból. A legnagyobb frakció után így hirtelen olyan pártok között találta magát, amelyek sehová sem férnek be – viccpárttal, a szélsőbalnak vagy -jobbnak is vállalhatatlan formációkkal együtt. A Fidesztől, aminek egy uniós viszonylatban is jókora delegációja volt és egy tagállami kormányt adott, különösen furcsa volt, hogy éveken át itt ült.

Frakcióban lenni több pénzt, emberi erőforrást, befolyást jelent – erről mind le kellett mondaniuk, bár a Fidesz valamennyire tudta ezt ellensúlyozni (például a sok képviselő sok asszisztenssel járt, a legnagyobb független pártként viszonylag sokszor fel tudtak szólalni).

A terv: egyesült jobboldal

Orbán még a néppárti tagság vége alatt állt elő azzal, hogy a frakció egyesítse erőit a tőle jobbra álló csoportokkal ahelyett, hogy marad a hosszú évek óta tartó laza „nagykoalícióban” a szocialistákkal és a liberálisokkal.

Az Európai Néppárttól jobbra álló pártok két csoportban ültek, amikkel összefoghatott volna. Az egyik a mérsékeltebbnek tartott, euroszkeptikus Európai Konzervatívok és Reformereké, a másik a szélsőjobboldali Identitás és Demokrácia.

A javaslatnak az előző EP-ciklusban nem lett volna túl sok értelme, mert a jobboldali pártok messze nem voltak elegen a többséghez, a másik döntéshozó testületben, a miniszteri Tanácsban pedig pláne nem. A június 6-9-i EP-választások előtt a felmérések a jobboldali pártok erősödését mutatták, de arra már ezek alapján se nagyon látszott az esély, hogy a középpártokhoz képest stabil többséget tudjanak felmutatni.

Orbán reményeit növelhette, hogy Marine Le Pen, a júniusi választások után az ID vezető erejét adó francia szélsőjobboldali Nemzeti Tömörülés (Rassemblement National, RN) meghatározó politikusa a frakciók egyesítését ajánlotta az ECR-nek, és ezt a magyar miniszterelnök is lelkesen fogadta. De ebből egyelőre nem lett semmi.

B terv: csatlakozás az ECR-hez

Ha nem egy egyesült radikális jobboldali frakcióban, akkor sokáig egyértelműnek tűnt, melyik csoportban lenne Orbánék szerint a Fidesz helye. A párt képviselői egy uniós tanácsadó testületben, a Régiók Bizottságában az Európai Konzervatívok és Reformerekhez igazoltak át 2021-ben. Ugyan nem uniós szervezet, de a szinte minden európai országot tagjai közt tudó Európa Tanácsban szintén hamar ott kötött ki a nagyobbik magyar kormánypárt.

Az ECR oszlopos tagja a Fidesz korábbi legfontosabb szövetségese, a Jog és Igazságosság (PiS), a lengyel párt adta a júliusi EP-választásokig messze a legnagyobb delegációt, és tavaly év végére már a néppártiak helyett az ECR-esekkel szavazott a legtöbbször együtt a Fidesz.

Deutsch Tamás fideszes EP-képviselő tavaly nyáron arról beszélt, hogy akár a jövő júniusi választás előtt csatlakozhatnak a csoporthoz – igaz, már 2022 elején is látott egy jó lehetőséget. Tavaly decemberben Orbán Viktor csak idő kérdésének nevezte, hogy a júniusi európai parlamenti (EP-)választás előtt vagy után csatlakoznak. 2022. február 24-én viszont Oroszország megtámadta Ukrajnát, és ez pont azt a kérdést élezte ki, ahol a leginkább eltér a Fidesz álláspontja az ECR-esek többségétől.

Orbán Viktor június 17-én, az aznapi informális EU-csúcs előtt egyeztetett a frakció mögötti pártcsalád vezetőjével, Giorgia Meloni olasz kormányfővel. A miniszterelnök sajtófőnöke, Havasi Bertalan annyit mondott a megbeszélésről, hogy az állam- és kormányfői ülés, valamint a soros magyar EU tanácsi elnökség témái mellett „értékelték az európai parlamenti választások eredményét”, és „egyeztettek az európai jobboldallal kapcsolatos politikai kérdésekről”.

Másnap jött a Corriere della Sera híre: Meloni elutasította Orbán Viktor ötletét, hogy a fideszesek csatlakozzanak az ECR-hez, mert több hátránya származhatna ebből, mint előnye. A frakció egy nappal később közölt egy névsort új tagokkal, és a fideszesek nem voltak köztük – a Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) képviselői viszont igen. Kocsis Máté fideszes parlamenti frakcióvezető erre reagálva kijelentette, hogy „a szélsőségesen magyarellenes román AUR-t felvették az ECR frakciójába. Szó sem lehet arról, hogy a Fidesz ilyen párttal üljön egy frakcióban az Európai Parlamentben!”

Nicola Procaccini társelnök a júniusi EP-választások után viszont azt mondta, hogy a Fidesz soha nem nyújtott be hozzájuk csatlakozási kérelmet, és ha be is akart volna lépni, a képviselőknek alá kellett volna írniuk egy nyilatkozatot, hogy támogatják Ukrajna honvédő háborúját Oroszországgal szemben, amit másoktól is elvártak. (Az ECR-ből kimaradás hátterét és hivatalos magyarázatait itt foglaltuk össze.)

C terv, 1. fázis: közép-európai összefogás

Orbán az informális EU-csúcs előtt viszont nem csak Melonival találkozott. Az EP-ben a Néppártban ülő szlovén SDS elnökével, Janez Janšával, valamint az ECR-es lengyel Jog és Igazságosság (PiS) volt miniszterelnökével, Mateusz Morawieckivel szintén tárgyalt. Mindkét párt jelenleg ellenzékben van, vagyis az EU-csúcs miatt nem lett volna túl sok értelme velük egyeztetni. Orbán korábban már kampányolt az SDS-nek és a párthoz közelálló médiánál magyar pénz is megjelent, a PiS pedig sokáig a Fidesz egyik legszorosabb szövetségesének számított, amíg az orosz invázióhoz való eltérő hozzáállás nem idegenítette el egymástól őket.

Néhány nappal később a Népszava írt arról a Euronews tudósítója által is megerősített információk alapján, hogy a Fidesz egy alapvetően közép-európai csoportot próbál összehozni. A szóba jött pártok között az SDS és a PiS mellett ott volt a szlovák Smer is, ami a szociáldemokraták között ül az EP-ben. A párt vezetője, Robert Fico még az ellene elkövetett merénylet után lábadozik, így aligha lehetett volna Janšához és Morawieckihez hasonlóan Brüsszelbe hívni személyes egyeztetésre.

A három párt mind más frakcióhoz tartozott, de egyik sem az ID-hez, ahogy a végül a Patrióták Európáért alapítói között kikötő cseh ANO sem. A liberálisoknál már vizsgálták a pártot, miután a vezetője, Andrej Babiš közösen konferenciázott többek között Orbánnal. Az ANO június 21-én jelentette be a kilépését – napokkal azután, hogy a Fidesz és az SDS elnöke, valamint a PiS volt miniszterelnöke egyeztetett.

Morawiecki nyilvánosan megerősítette, hogy tárgyalnak, és azt is, hogy elhagyhatják az ECR-frakciót. Érthető, hogy miért: a pártja a hírek szerint vitában volt a júniusi választások után fölé nőtt Olasz Testvérekkel a frakción belüli vezető tisztségekről, de a kilépés nyilvános belebegtetése után az olaszok a jelek szerint engedtek. Ennek azért volt nagy jelentősége, mert a PiS-é az ECR második legnagyobb, húszfős küldöttsége – azaz ha valaki az akkor még az EP-ben harmadik legnagyobbnak számolt csoportot akarta volna megelőzni, nehezen talált volna erre jobb módszert a PiS átcsábításánál, hiszen ennyivel kevesebben maradnának ott, és ennyivel többen lennének a másik frakcióban.

C terv, 2.(/0.) fázis: az ID beolvasztása

A Patrióták Európáértet (PfE) végül első körben a Fidesz és az ANO mellett az Osztrák Szabadságpárttal (FPÖ) együtt jelentették be, ami az ID tagja volt. A fokozatosan csatlakozást bejelentők túlnyomórészt a szélsőjobboldali frakcióból jöttek, és egyetlen cseh képviselőt leszámítva végül a teljes ID átment. Mindez nem igazán cáfolja az olyan információkat, amelyeket korábban is összefoglaltunk és amelyekről például az olasz Domani írt: valójában az új csoport az ID átcímkézése és bővítése. Az olasz lap szerint egyenesen Marine Le Pen, a Nemzeti Tömörülés elnöke „irányította a meccset”, és június 27-én volt egy találkozó ID-sek, valamint a Fidesz és az ANO között.

A Politico szerint Le Pen miatt kellett megvárni a frakció július 8-ra tett alakuló ülésével a francia nemzetgyűlési választások július 7-i második fordulóját (ahol aztán a Nemzeti Tömörülés a megnyert első forduló után a harmadik helyre szorult vissza a visszalépésekkel és átszavazásokkal). De miért nem léptek be egyszerűen a PfE-ben kikötő pártok közül a nem ID-sek az ID-be?

• Ahogy arról korábban írtunk, az ID frakcióját elszigetelték, alig kapott tisztségeket, így most elvileg „tiszta lappal” indulhat.
• Az első ránézésre közép-európainak induló együttműködésbe esetleg olyanokat is könnyebben próbálhattak behúzni, akiket elriasztott volna az ID.
• A Bloomberg forrásai arról beszéltek: az ID feloszlatását részben az indokolná, hogy így jobban eltávolodhatnának az – egyébként még a júniusi európai parlamenti választások előtt a csoportból kizárt – Alternatíva Németországért (AfD) nevű német szélsőjobboldali párttól is.
• A Politicónak arról beszélt Gerolf Annemans, az ID elnökségi tagja: „a magyarok csak azzal törődtek, hogy nem csatlakozhatnak egy meglévő csoporthoz”. Nem tette hozzá, de nyilvánvalóan más képet mutat Orbán Viktorról, ha két másik, az EP-ben kisebb párttal együtt alapít egy frakciót és abba lépnek be mások, mintha csak úgy csatlakozna egy létező, a parlamenti patkó jobb szélén álló csoporthoz.
• Cserébe az új csoport bejelentésével többek között ő vállalta a nyilvános politikai kockázatot is, ha valami nagyon félrement volna.

Természetesen lehet azt hangsúlyozni, hogy az olasz lap szerint Le Pen állt a háttérben, és az új csoportban (a frakcióvezetői poszt mellett) övé a legnagyobb küldöttség 30 képviselővel vagy ezzel csak „átfestették” az ID-t, de azt nem szabad elfelejteni, hogy a PfE-hez csatlakozott az ECR-ből a spanyol szélsőjobboldali Vox és – két lépésben – a liberálisoktól az ANO is.

Ha a kettő közül valamelyik maradt volna az eredeti csoportjában, most nem lennének a harmadikok, megelőzve az euroszkeptikus frakciót. A felszedett kisebb pártokkal akkora előnyt tudtak biztosítani, hogy az ECR ne tudjon például a Vox spanyol vetélytársa, a Vége a Bulinak (Se Acabó La Fiesta) felvételével gyorsan visszavágni. A pártot várhatóan egyébként is egy harmadik frakció fogja felszívni, ami után már csak kevés függetlenből lehet válogatni. (Már a PfE alakuló ülése előtt átvittek magukhoz egy észt tagot az ID-ből.)

Kovács Zoltán bejegyzése alapján a frakció

• a Nemzeti Tömörülés (francia, ID) 30;
• a Fidesz (független) és a KDNP (volt európai néppárti, majd független) 11;
• a Liga (olasz, ID) 8;
• az ANO (cseh, volt liberális, majd független) 7;
• az FPÖ (osztrák, ID) 6;
• a Vox (spanyol, ECR) 6;
• a Szabadságpárt (holland, ID) 6;
• a Flamand Érdek (belga, ID) 3;
• a Chega (portugál, ID) 2;
• az Ígéret és Autósok (Přísaha a Motoristé) listája (cseh, független) 2;
• az Értelem Hangja (görög, független) 1;
• a Lettország az Első (független) 1;
• a Dán Néppárt (ID) 1

képviselőjével 12 országból 84 főből áll.

C terv, 3. fázis: az ECR bedarálása?

A magyar miniszterelnök a frakció megalapítása után arról beszélt: először a harmadik, aztán a második hely a cél, amire részletes tervük van. Orbán korábbi, jobboldali egységet tervező kijelentéseivel legkövetkezetesebben egy módszer esne egybe a második hely eléréséhez, és ez tűnik a legegyszerűbbnek is: az ECR beolvasztása. Meloni tartózkodott attól, hogy a frakciója egyesüljön az ID-vel, és ha a PfE-vel sem akar, akkor egy lehetőség marad erre: leszalámizni az ECR-t.

Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter a hétfői kormányinfón már burkoltan be is támadta a konzervatív-euroszkeptikus frakciót: a PfE-vel olyan színteret teremtenek, ahol megszólalhatnak a „valóban” konzervatív erők, amelyek „békepártiak”.

Ennek ellenére például a holland Szabadságpárt vezetője, Geert Wilders a PfE-s csatlakozás bejelentésekor jelezte: támogatja Ukrajnát, amiből még lehetnek a csoporton belül súrlódások.

Az ECR-es cseh miniszterelnök, Petr Fiala az Euractiv szerint arról írt X-re: nevezzék nevén a dolgokat, az új csoport „Oroszország érdekeit szolgálja. Tudatosan vagy öntudatlanul. És azzal, hogy így tesznek, Európa biztonságát és szabadságát veszélyeztetik.” Babiš azzal válaszolt, hogy ő is Oroszország vereségét szeretné, de Orbán Fialával ellentétben „legalább tesz valamit”.

A PfE is karanténba kerülhet

Az ECR vonzerejét – amellett, hogy például Orbán Kijev után Moszkvát is érintő „békemissziója” elriaszthatja a nacionalisták közül az oroszelleneseket – növelheti, hogy a PfE az ID-hez hasonló karanténba kerülhet. A három középpárti frakció, a néppártiak, a szocialisták és a liberálisok az Euractiv és a Politico szerint is megpróbálnák blokkolni a PfE-t a parlamenti szakbizottságok vezetésétől, amelyekben a képviselők kisebb, egy-egy témával foglalkozó csoportokban készítik elő a döntéseket.

A két oldal úgy tudja, hogy az új frakció a közlekedési és a kulturális bizottság vezetését szeretné.

Katarina Barley szocialista politikus a Politicónak arra számított: „a demokratikus erők a Parlamentben biztosítják, hogy az új oroszbarát csoportot nem engedik az Európai Parlament formálásában részt venni”. Szerinte a „szélsőjobboldal elleni tűzfalnak szilárdan kell állnia. Nem juthatnak hivatalos tisztségek, például bizottsági elnökség ennek a csoportnak a tagjaihoz.” A DK-s Molnár Csaba is arról posztolt Facebookra: „Eddig is működött az EP-ben az ún. »cordon sanitaire«, vagyis a szélsőjobb elszigetelése. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy nem kapnak sem tisztségeket, sem jogalkotási feladatokat. Eddig az ID nevű frakció volt így elszigetelve, mostantól a Patrióták lesznek. Vagyis nem változik semmi.”

Az Európai Parlament saját eljárási szabályzatának tisztségekről szóló része szerint az „elnök, az alelnökök és a quaestorok”, azaz az igazgatási feladatokkal megbízott tisztviselők megválasztásakor „tekintettel kell lenni a politikai nézetek méltányos képviseletére”. A felsorolásban nincsenek benne a bizottsági elnökök, de Jean-Paul Garraud, az RN képviselője arra panaszkodott a Politicónak: „itt vagyunk a demokrácia egyfajta templomában, és azok, akik állandóan kioktatnak minket, ellenünk vannak egy teljesen antidemokratikus szabállyal”.

A politikai helyzet változásával „nekem nagyon nehéznek tűnik, hogy egy ilyen igazán antidemokratikus működést ránk erőltessenek”. Győri Enikő fideszes EP-képviselő nemrég arról posztolt, hogy „a baloldal irányítása alatt álló brüsszeli elit most megijedt, és mindent meg fog tenni hatalma megtartása érdekében, még az antidemokratikus eszközöktől sem riadnak vissza”.

Merre tovább, ECR?

A két lap szerint viszont az ECR-t se hagynák, hogy a jogi, bel- és igazságügyi kérdésekkel foglalkozó bizottságot vezesse. Meloni és a PiS egyik alapítója, Jarosław „Kaczyński EP-képviselői nem alkalmasak rá, hogy megvédjék az alapvető jogokat és a jogállamiságot, nem ők a megfelelő emberek” a szakbizottság vezetésére, nyilatkozta a liberális Moritz Körner a Politicónak.

A lap úgy tudja, az Európai Néppárt kedden informálisan megegyezett az ECR-rel egy cseréről, így a jogi bizottság helyett a mezőgazdasági elnökségét kapják. A liberálisok viszont dühösek lettek, hogy kihagyták őket az alkuból, és állítólag már azzal fenyegetőztek, hogy az EP július 16-án kezdődő alakuló ülésén nem támogatják a néppárti Ursula von der Leyen megválasztását az Európai Bizottság elnökének, holott erről már a középpártok informálisan megegyeztek, amihez az állam- és kormányfők Európai Tanácsában tartották is magukat Von der Leyen újrajelölésekor. (Ott Orbán ellene szavazott, Meloni pedig tartózkodott.)

Épp az Európai Bizottság elnökéről szóló szavazás miatt lehet fontos, hogy a középpártok közelebb tartsák magukhoz az ECR-t, mert csak 39 fős a többségük a 720 fős képviselő-testületben, és abszolút többségre lesz szükségük, amihez a hiányzókkal, esetleges átszavazókkal is számolniuk kell. Az ECR-rel ehhez biztosra mehetnének, de a szocialisták és a liberálisok is előre kizárták az együttműködést a frakcióval, amit kihagytak az előzetes alkuból a vezető uniós tisztségekről, köztük a bizottsági elnökségről. Bár a néppártiak próbálták utólag behúzni az alkuba, Meloni láthatóan felpaprikázta magát a kihagyásán, és az európai tanácsi jelölésnél tartózkodott. Petr Fiala, a testület másik ECR-es tagja a Politico kedden megjelent interjújában felajánlotta a segítségét a megegyezéshez és az EP-beli szavazáshoz.

Kérdés, hogy a középpártok mennyire fognak együttműködni az ECR-rel, de hosszabb távon se feltétlenül járnak jól vele, ha ellökik maguktól, és így a PfE-hez tolják közelebb Meloniékat.

A PfE–ECR viszonylatban Melonit erősítheti Le Penék meglepően rossz szereplése a nemzetgyűlési választások július 7-i második fordulójában. Az EP melletti másik uniós döntéshozó testületben, a Tanácsban a tagállami miniszterek ülnek, a stratégiai irányt kijelölő, politikailag magas szintű következtetéseket hozó Európai Tanácsban pedig az állam- és kormányfők. Utóbbiban két ECR-es tag ül, a PfE-ből Orbán Viktor, valamint Hollandiában a Szabadságpárt adja a kormány legerősebb pártját – igaz, egy szélesebb koalícióban, amiben néppártiak és liberálisok is ülnek, de ugyanez igaz az ECR-es cseh kormányra is a liberálisok helyett zöldek közt ülő Kalózpárttal.

Tommaso Foti, a Meloni-féle Olasz Testvérek parlamenti vezetője mindenesetre az Euractiv szerint azt hangoztatta: Meloni az „egyetlen jobboldali vezető, aki egy nagy európai országban nyert”. Ha az RN győzött volna, akkor tisztábban látszana, hogy „a különböző országokban a radikális jobboldali pártoknak ütközhet” egymással a politikai programja.

Nicola Procaccini, az ECR társelnöke viszont arról beszélt, hogy a csoport híd lehet az Európai Néppárt és a PfE között. „Az a célunk, hogy közvetítőként viselkedjünk” – mondta vasárnap. Az olasz kormánykoalíció néppárti tagja, Antonio Tajani is azt szorgalmazza, hogy inkább az ECR-rel fogjanak össze, mint a zöldekkel.